Ők a legjobb krónikások! – diákokat díjaztak a nógrádi levéltárban (videó)

A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) által meghirdetett alkotói pályázatra számos mű érkezett az ország minden pontjáról, ami alól szűkebb hazánk sem jelentett kivételt. A „Legyél krónikás! – Elmesélem ezer szóban” című kiírás legjobb vármegyei pályamunkáit elkészítő diákok kedden vehették át díjaikat a MNL Nógrád Vármegyei Levéltárában.

Veres Edina

A Petőfi Kulturális Program keretében a Magyar Nemzeti Levéltár – a Nemzeti Művelődési Intézettel együttműködve – pályázatot hirdetett meg idén áprilisban a 10-18 éves diákok „Legyél krónikás! Elmesélem ezer szóban” címmel. Ahogy arról portálunk beszámolt, a felnőtt kategória nógrádi pályázói közül négyen vehettek át elismerést júliusban. A legjobb pályaművet benyújtó fiatalok számára kedden tartottak díjkiosztó eseményt az MNL Nógrád Vármegyei Levéltára salgótarjáni központjában.

Legyél krónikás!
Gusztiné dr. Toronyi Judit átadta az elismerést Boda Benedeknek (középen) és Turóczi Leventének, akik örömmel vettek részt a Legyél krónikás! című pályázaton
Fotó: Vendel Lajos / Forrás: Nool

Az eseményen Gusztiné dr. Toronyi Judit, az MNL Nógrád Vármegyei Levéltárának igazgatója elmondta: a pályázaton sokféle, megörökítésre érdemes téma helyet kapott. Ezek között szerepeltek például az ünnepek, a családi események, szokások, néprajzi hagyományok vagy épp legendák, de szerepelt köztük a lakókörnyezet és az iskola is.

A pályázatokban a szülők, a nagyszülők vagy a rokonok által felelevenített emlékeket is feldolgozhatták a nevezők, hiszen ezeket a történeteket is érdemes megosztani az érdeklődőkkel. Két kulcsszó volt adott az írások elkészítéséhez: a visszaemlékezés és a történetírást

 – húzta alá a levéltár igazgatója, aki azt is elárulta: az országosan meghirdetett pályázatra számos alkotás érkezett, a szakmai zsűri Nógrád vármegyében három munkát díjazott.

Nem volt rangsor a Legyél krónikás! díjazottjai között

Gusztiné Dr. Toronyi Judit emellett azt is hangsúlyozta, hogy a díjazottak között nincs rangsor, így minden elismert egyformán a Magyar Nemzeti Levéltár ajándékcsomagját és egy oklevelet vehetett át. A három Nógrád vármegyei díjazott:

  • Boda Benedek, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Kollégium 9. osztályos tanulója,
  • Lakatos Angelina, a diósjenői Szentgyörgyi Általános Iskola 7. osztályos tanulója, és
  • Turóczi Levente, a Váci Madách Imre Gimnázium 11. osztályos tanulója.

A diákok közül Lakatos Angelina nem tudott jelen lenni a díjkiosztó ünnepségen. A benyújtott munkákat Gusztiné dr. Toronyi Judit ismertette röviden, majd átadta a szót a fiatal krónikásoknak.

Ez az egyik legrégebbi, eredeti funkcióját betöltő épület Salgótarjánban

Boda Benedek a „Salgótarjáni posta és táviroda épülete” című írása – a nevezett objektumon keresztül – a vármegyeszékhely 19-20. és 21. századi fejlődésébe és arculatának változásába nyújt történelmi és építészeti betekintést. A dolgozat elkészítéséhez Benedek levéltári forrásokat is felhasznált.

– Főként a történelem és az építészet iránti érdeklődés miatt választottam ezt a témát. A salgótarjáni posta épülete jelentősen megváltozott, ezzel együtt ez az egyik legrégebbi olyan épület, ami eredeti funkcióját tölti be ma is. A főposta épületének létrejöttét, építészeti és szervezeti változásait mutattam be – mutatott rá Boda Benedek, aki végül úgy fogalmazott: – Nap mint nap elhaladunk a posta épülete mellett, de bele sem gondolunk, hogy milyen történelme van, hiszen még Salgótarján várossá válása előtt épült.

Idézett a levéltár-igazgató „Az én Diósjenőm” pályaműből

Lakatos Angelina „Az én Diósjenőm” című írásából maga Gusztiné dr. Toronyi Judit olvasott fel egy részletet, amely a levéltár-igazgató véleménye szerint jól összefoglalta az alkotás mondanivalóját.

„Összességében büszke vagyok a véremre, és a bőröm színére. A beszédemre is, s nem utolsósorban a cigánytársaimra, s nem felejtem: mindenki más, de másságunkban találhatunk értékes kincsekre is. Hagyománytartó nagy és erős közösség vagyunk. Vannak köztünk is rosszak és jók, de hol nincsenek? Mi is csak emberek vagyunk, történetekkel, s remélem, előbb-utóbb mi, ország nélküliek, az ország részei leszünk.”

 

Jelenleg készül a diák diósjenői novellákat tartalmazó könyve

Turóczi Levente születése óta él Diósjenőn él. A diák „Diósjenő, a Börzsöny kis Svájca” című pályaművébe több kedvenc nevezetességét is belefoglalta, így például a helyi tavat és Marcus Aurelius emlékművét, a Kálvária-kápolnát, Szentgyörgyi István színművészt, a község izraelita temetőjét, és a diósjenői fehérhímzést is.

– Mindig is nagyon érdekelt a történelem, így magyar-történelem tagozaton tanulok. Azt hiszem ebből nőtte ki magát a helytörténet iránti érdeklődésem. Kis koromban rendszeresen ellátogatottunk Nyugat-Nógrád neves helytörténészének, Végh Józsefnek az előadásaira és ez is közrejátszott abban, hogy ez a téma felkeltette az érdeklődésemet – fejtette ki Turóczi Levente, aki másik hobbijaként az írást tartja számon. Hozzátette: jelenleg készül egy diósjenői novellákat tartalmazó könyve, amelyben szintén megjelennek a pályamunkájában említett nevezetességek.

Az esemény hivatalos zárását jelentő díjátadó előtt Tarnóczi László újságíró, rádióriporter, az 1994 és 1997 között megjelenő megyei napilap, a Nógrádi Krónika alapító tagja látta el hasznos tanácsokkal útravalóul a fiatalokat. Végül Tarnóczi László a további sok siker mellett azt kívánta még a tanulóknak: legyenek jó és hiteles krónikások. A díjátadó után az érdeklődők egy levéltári séta során nyerhettek betekintést az intézmény kulisszái mögé. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában