Esélylatolgatás az ötkarikás egy éves elő-szemüvegen keresztül

Most, hogy immár kevesebb, mint háromszázhatvanöt nap választ el bennünket a földkerekség legnagyobb sporteseményétől, érdemes némely kitekintést tenni, egyfajta esélylatolgató gyanánt az eddigi tapasztalataink tükrében, elsősorban magyaros szemrevételezéssel.
A Magyar Olimpiai Bizottság nemrégiben némi jóslásba bocsátkozott, mondván százötvenes és kétszázas létszám között képzeli el hazánk legjobbjainak szereplését 2024-ben Párizsban. Az „olló” meglehetősen nagy, igaz az időpont is korai még, és ilyenkor a legavatottabb hozzáértők is meglehetősen óvatosan latolgatnak. De nézzük alaposabban: ugyebár Milák Kristóf kihagyta most a vizes világbajnokságot, és csak remélni tudjuk, hogy mindezt elővigyázatosságból tette, és nem kísérti őt a kiégés szelleme. Három éve, Tokióban ő vitte a hátán az úszócsapatot, csak az ő nyakába akasztottak érmet, tehát igencsak kívánatos lenne, ha a pillangózó világklasszis összekapná magát, míg a Szajna partjára ér. Persze akadnak még mellette alakok, akikben bízvást reménykedhetünk, mint például Kós Hubert, a nyílt vízi úszás mellett a medencében is erejét fitogtató Rasovszky Kristóf, vagy éppen a gyorsúszó tehetség, Pádár Nikolett, aki szintén nagyot robbanthat tizenkét hónap múlva. A férfi vízilabda válogatott pedig megnyugodhat, nem kell körömrágcsáló módon átélni a hátralévő időszakot, kényelmesen készülhet a jövő júliusi megmérettetésre.
Vívóink közül Koch Máté a közelmúltban nyert vébét párbajtőrben, aztán ott vannak a kardozók, közülük is kiváltképp Szilágyi Áron, aki tovább srófolhatja magát a halhatatlanság felé, sorrendben negyedik egyéni diadalát megszerezve. 
A kajakozóknál csak augusztus végén lesz a világbajnokság, az ottani teljesítmény mindenképpen mérce lesz mindenki számára, és amióta egy versenyszámban egy nemzet már két sportolót nevezhet, az esélyek is kitágultak, amivel a magyarok jól sáfárkodtak Japánban, és ugyanez várható tőlük a gallok földjén is. 
Beszélhetünk még a sportlövőkről, akiknél az Európa Játékokon brillírozó Pekler Zalánnak jócskán kijárna egy-két ötkarikás medál, szintúgy a pisztolyos Major Veronikának. És nem beszéltünk még a birkózókról, ahol hazánk fiai egyfajta világcsúcsot is felállíthatnak, mondván három testvér még nem nyert ugyanazon az olimpián érmet, és ezt a bravúrt – már ha kijutnak – a kötöttfogású Lévai-fivérek simán elérhetik. Cselgáncsban Özbas Szofi lehet a fénycsóvánk, öttusában hasonló módon bővülhet a medálgyűjtemény, ráadásul a tekvandóban egyre markánsabban bontogatja szárnyait a feltörekvő ifjú nemzedék, jelen esetben a Márton-nővérek. A kvótaszerzés őrületében azért nem árt minden pillanatban hatványozottan összpontosítani, kiemelt érvényes ez a megállapítás a férfi – és női kézilabdázókra, a női vízilabdázókra, atlétákra, triatlonistákra. 
Mindent összevetve, ha a magyar sportolók megismétlik, avagy csak megközelítik a tokiói eredményességet, vagyis a hat arany, hét ezüst, hét bronz mutatót, az egész szurkolói társadalmunk feltétlenül elégedett lehet. Bár erről 2023 nyarának közepén nem túl kockázatos véleményt alkotni.