9 órája
Olimpiai bajnok salgótarjáni focista vallott pályafutásáról
Básti István, az ismert salgótarjáni labdarúgó nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Az olimpiai bajnok ebből az alkalomból rádióinterjút is adott.
Bizonyára elégedett volt az olimpiai bajnok Básti István, az SBTC fekete-fehér mezét csaknem 350-szer viselő olimpiai bajnok labdarúgó mindazon megemlékezéssel, üdvözléssel, amelyekkel családtagjai, barátai, jó ismerősei, s nem utolsósorban a szakmai (sport-, illetve labdarúgó-) szervezetek képviselői az elmúlt hetekben köszöntötték születésnapján. 1944. szeptember 19-én Salgótarjánban látta meg a napvilágot, tehát most töltötte be 80. életévét.
Fotó: Hüvösi Csaba / Forrás: Archív fotó: Nool.hu
Ez az évforduló akarva-akaratlanul számvetésre is ösztönöz. S ha ezt önmagában vagy szűkebb körben nem tette volna meg Básti István, „kénytelen” volt megtenni a Magyar Rádióban a Nagyok című műsorban, Tarnóczi László mikrofonja előtt. Sok minden kiderült gyermek- és ifjúkoráról, tágabb és szűkebb családjáról, s nem utolsósorban a zöld gyepen eltöltött évtizedeiről, élményeiről, szebbnél szebb sikereiről: az SBTC-vel többször elnyert Vidék legjobbja címről, az NB I.-ben elért bronzéremről, s mindenekelőtt az 1968-as mexikói olimpián szerzett 1. helyről.
Pályafutása csúcsán olimpiai bajnok lett Mexikóvárosban
Számomra, aki eleddig is jobbára ismertem e témakörökben kifejtett gondolatait – bár az általa választott szép zeneszámokat nem találtam volna ki – e vallomás nyomán is mindenekelőtt a hűség bizonyult személyisége domináns tényezőjének. Básti István ugyanis példát adott – s ad manapság is – a felmenőihez, a közelmúltban elvesztett feleségéhez, fiához, unokáihoz, játékostársaihoz – mindenekelőtt Répás Bélához és Szalay Miklóshoz –, barátaihoz, a városhoz és a klubhoz való ragaszkodásból. S azt különösen jó volt hallani: nem bánta meg soha, hogy így döntött egy-egy élethelyzetben.
