Kézírás és a memória

Nemrégiben baráti körben vettem elő az olimpiatörténeti jegyzeteimet, és nekiláttam körmölni. Ilyenkor szép, kövér betűket formázok a papírosra, hogyha más kezébe kerül az adathalmaz, bárki könnyedén áttekinthesse a neveket, számokat. Műveletemet szemlélve az egyik haverom kikerekedett szemmel bámult, majd komoly elismeréssel jegyezte meg, hogy balkezes férfi létemre milyen szép az írásom. Nyomban visszafeleltem neki, akkor még nem látta, amikor egy-egy rendezvényen az ünnepi beszédek szövegét kell villámsebesen belekapirgálnom a füzetbe, azt bizony csak én tudnám elolvasni. De ez már más tészta.

Mivel ez mindennapos, gyakori tevékenységem, naponta egy-két órát mindenképpen rászánva, tapasztalatból mondom, a memória fejlesztésének egyik kulcsa a rendszeresen végzett kézírás. Hiszen ahány szó, amennyi mondat kialakul a ceruza vagy a toll sercegése által, annyi minden raktározódik el az agyban. Ha pedig ez gyakorta ismétlődik, még több információ szárnyal a tudatba, ami ott is ragad. Persze embere válogatja, kinél milyen mértékben. Nyugodt szívvel javasolom mindenkinek, főleg a fiatalabb és gondolati érésre vágyakozó nemzedékek képviselőinek, ne csak az okostelefonok billentyűzetén keressék a betűket, ne csak a klaviatúra ütögetése által fogalmazzák meg kedveseiknek szerelmes üzeneteiket, hanem fogják az íróeszközt – már ha találnak még otthon – és szorgosan jegyezzék serény egymásutánban a kifejezéseket a lapokra. Higgyék el, hasznos.