Szemüveg

Október a látás hónapja. Így ezekben a hetekben ingyenesek a vizsgálatok országszerte. Szemüvegesként jól tudom már ezt az információt, mégsem élek vele rendszeresen. Egészen fiatalon, még általános iskolában kiderült, hogy nem látok jól. A hátsó sorból már nem tudtam elolvasni a táblára írt információkat. Mivel a családban senki nem volt szemüveges, csodálkoztunk azon, hogy rögtön elég erős lencse került a keretbe. Először büszkén viseltem a szükséges kiegészítőt, aztán ahogy kamaszodtam, egyre ritkábban hordtam. 

A középiskolás évek alatt többször volt a táskámban, mint az orromon, szinte csak a tanórákon, vagy tévézés közben volt rajtam. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, nem romlott csak egy fél dioptriát az elmúlt harminc évben. Sokáig hiúsági kérdést csináltam a szemüveg viseléséből, évekig kontaktlencsét hordtam, mert úgy gondoltam, hogy nem áll jól a pápaszem. Még azon is elgondolkoztam, hogy megműttetem a szemem, de a beavatkozástól való félelem és az, hogy egy vagyonba kerül a műtét, végül visszatartottak. 

Aztán ahogy múltak az évek, megbékéltem az okulárémmal, meg abból is elegem lett, hogy az ismerőseimet csak akkor ismerem fel az utcán, amikor már csak karnyújtásnyira vannak tőlem. Ma már el sem tudom képzelni az életemet a szükséges kiegészítőm nélkül, ami ha jól választjuk meg, akkor tényleg öltöztet. Arra bíztatok hát mindenkit, hogy élve a lehetőséggel vizsgáltassa meg a látását októberben. Vigyázzunk rá, a szemünk fényére...