Rímben meséli el Piliny történetét a falu krónikása

Ahogy mondta, az elmúlt időszakban sokat fejlődött a község. A villanyt 1950-ben vezették be, amit természetesen versben is megfogalmazott. Ma már csak a múlt emlékei a sáros utak. Egykor sok mesterember – ács, cipész, asztalos, bognár, kovács – dolgozott a faluban, munkáikat szintén egy-egy Bollók-vers őrzi. A mai fiataloknak már nem mondanak semmit az egykori külterületi nevek, de a krónikás még fel tudja sorolni az összeset, ráadásul rímekbe szedve idézi fel az utókor számára. Verseiből megtudhatjuk, hogy milyen lehetett a település élete évezredekkel ezelőtt, kik és hogyan élhettek ott. A 22-es út baleseteiről írt verseit pedig még az újság is közölte.

Bollók Sándor alapmestersége egyébként bodnár. Egy évig a szécsényi vegyesipari vállalatnál dolgozott. Közben teherautó- és autóbusz-vezetésre is megszerezte a jogosítványt. A katonáskodás évei után a Salgótarjáni Volánhoz került, ahol az első időszakban teherautó-sofőr volt, majd a busz volánja mögé ült, s közel kétmillió kilométert vezetett le balesetmentesen.

– Pontosan nem tudom időhöz kötni, hogy mikor kezdtem verseket írni, de éreztem, hogy ott tolakodnak bennem a rímek, amiket papírra kell vetnem. Ha valamit tapasztaltam, legyen az jó vagy rossz, azonnal versbe szedtem – idézte fel a krónikás.

– Még a múlt rendszerben, amikor a Volánhoz kerültem, azt tapasztaltam, hogy elég nagy a lopás, ezt egy ironikus hangvételű versben meg is örökítettem. Az igazgató is meghallotta ezt, s megkért, hogy egy termelési értekezleten adjam elő a művemet. Az emberek nevetve fogadták, de meglett a hatása, mert akinek inge volt, az magára vette, így megszűnt a lopás – emlékezett Bollók Sanyi bácsi, aki azt is elmondta, hogy a helyi újságban havi rendszerességgel megjelentek a versei, de a Volán újság is leközölte néhány írását.

A több mint száz vers kéziratban ma is megvan, de hogy mi lesz a sorsuk, nem tudja.

– Az ember számára a versírás belső indíttatás, több, mint passzió – vallja Bollók Sándor, aki nyugdíjasként általában a háza körül dolgozik, rendben tartja kertjét, de amikor a múzsa homlokon csókolja, papírt ragad, írószerszámot vesz a kezébe és gyorsan lejegyzi a benne tolakodó sorokat. Felesége és két gyermeke – a közgazdász lánya és autóműszaki biztos fia – örülnek a családfő hobbijának.

„Munkásember vagyok, nem költő, de nyitott szemmel jártam és járok”

– Munkásember vagyok, nem költő, de nyitott szemmel jártam és járok, s mindaz, amit tapasztalok, érzek, legyen az jó vagy rossz, versbe szedem. Voltak nehéz időszakok is az életemben. Például amikor az 1950-es években az édesapámat, miután nem írta alá a tsz-be való belépést, kuláknak nyilvánították, hamis vádakkal egy évre börtönbe került. Azonban szép emlékeket is őrzök, megbecsültek, a Volánnál elismerték a munkámat, kétszer is voltam kiváló dolgozó, két alkalommal jártam a Szovjetunióban. Eltelt az életemből több mint 80 év, s azt mondhatom, mindent összevetve elégedett vagyok, úgy érzem, megbecsülnek, tisztelnek ebben a kis faluban. Remélem, hogy a verseim egyszer majd kiadásra is kerülnek. Amennyiben nem, akkor is őrzik ennek a falunak az életét, történetét.