2 órája
Pöltl Ákos: „A kés ellen nem védekezünk, hanem megpróbáljuk túlélni"
Az utóbbi években világszerte, így Magyarországon és szűkebb hazánkban is növekszik a késes támadások száma.
Forrás: Magyar Nemzet
A kés, mint támadóeszköz, különösen veszélyes, mivel könnyen hozzáférhető – minden háztartásban megtalálható. Nem igényel különleges beszerzést vagy engedélyt, ezért azok számára, akik impulzívan vagy előre megfontoltan akarnak erőszakos cselekedetet végrehajtani, gyakran ez a legkézenfekvőbb eszköz. A késes támadások nehezen kiszámíthatóak és gyorsan zajlanak, ezért a védekezés rendkívül nehéz ezekben a helyzetekben. A Magyar Nemzet munkatársa azzal a kérdéssel fordult egy szakértőhöz, hogyan tudunk túlélni egy késes támadást?
Pöltl Ákos szerint, noha a jó fizikum és a látványos bicepsz kapóra jöhet egy-egy atrocitás esetén, mégsem ezen múlik a dolog legtöbb esetben. „Egy késes támadás esetén az első védelmi vonal a jelenlét, vagyis az, hogy azonnal felfogjuk, mi is történik körülöttünk. Ehhez viszont le kell szokjunk arról, hogy bedugott füllel zenét hallgatunk és közben a telefonunkat nyomkodjuk. Nézzük meg, jön-e mögöttünk valaki, túl közel jön, figyeljük és értelmezzük a jeleket” – sorolta, kiemelve, hogy nem kell ahhoz önvédelmi tréning, hogy észrevegyük, ha valami nagyon nem stimmel.
A hivatásos testőr kiemelte, a második a fellépés, a határozottságunk, hogy hogyan kezeljük, ha a támadó odamegy hozzánk, beengedjük-e a személyes terünkbe, használjuk-e a hangunkat és a taktikai kommunikációt.
„A támadó mindeközben folyamatosan tesztel, provokál minket, és azt nézi, hogyan reagálunk, vajon ellenállunk-e? Ekkor lép életbe a harmadik fázis, a fizikai ellenállás” – mondta, majd kifejtette, hogyan élhetjük túl, ha egy ilyen helyzetbe kerülünk.
A taktikai küzdelmi képzéseimen azt mutatom meg először a tanulóknak, mit is jelent a késes támadás. A résztvevőket párokba állítom: egyikük a támadó, akinek kezében gumikés van, a másik pedig a védekező. A támadónak minél többször meg kell szúrnia a másikat, a védekezőnek pedig az a feladata, hogy elvegye sérülések szerzése nélkül a kést. Ez azonban nem könnyű, még a gyakorlott, sokat látott tanulóimat is legalább kétszer megszúrják
– jegyezte meg. Pöltl Ákos úgy véli, éppen ezért az akciófilmekben látott jelenetekből nem érdemes inspirálódni, alapozni meg végképp nem, mert a hollywoodi elhajlásoknak és kivédéseknek nem sok közük van a valósághoz. „Csak reménykedni tudunk egy ilyen helyzetben, hogy kevés szúrást kapunk, és azok sem lesznek halálosak. Nem beszélve arról, hogy a kés látványa olyan szintű pszichés terhelést jelent a legtöbbünknek, hogy azonnal leblokkolunk” – közölte.
„Az egyetlen és valódi védekezés tehát a tudatos jelenlét és a készségszintű tudás, vagyis az, hogy a kés elleni hatékony védekezési technikákat tanulunk, és addig ismételjük, amíg a reflexünk részévé nem válik. Nem az a kérdés, hogy megsérülünk-e, hanem az, hogy túléljük-e?” – összegzett a szakember.
