Újabb fontos kiadványt jelentetett meg a nógrádi sporttörténész Salgótarján múltjáról

Nevezett – nem mellesleg zagyvarónai lakos – évek óta foglalkozik Salgótarján sporttörténeti múltjával, értékeivel s e témakörben mondhatni helytörténeti kutatóként rendszeresen igyekszik közzé is tenni feltárt ismereteit. Komoly gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek anyagából már többször rendezett kisebb-nagyobb kiállítást önállóan, vagy másokkal együtt.

Ezen írás témáját adó, fentebb jelzett munkája elsősorban az ő nevéhez kötődik, de társszerzőként megjelenik Seregi Albert személye is, aki főként a találó idézetek kiválasztásában serénykedett. A szerkesztő Sebó Martin, a kiadó a Polgári Salgótarjánért Alapítvány volt. A  képek egyrészt archívak, másrészt a helybéli Viskárdi Pétert, a budapesti Csíky Fotót, továbbá Nagy Tamást és Natham Moviest tüntetik fel a felvételek keszítőjeként.

A kiadványhoz az azóta már mint a város megválasztott és képviselői, hivatali munkáját elkezdett polgármestere, Kreicsi Bálint, mint a Hajrá, Salgótarján! Egyesület elnökeként írt köszöntőt. Megállapítja, hogy a kiadvány történelmi áttekintést kíván nyújtani városunk sportéletének szervezeteiről. Idézi a szerző előszavát, amely szerint „az első egyesületek és társaskörök fő célkitűzései között a társas együttlét, művelődés, ismeretszerzés, kirándulás stb. szerepeltek. Bár manapság ezeket a célokat megelőzte a siker, a versengés, az eredményesség, egy másik megközelítésben az egészséges életmód, mégis azt kell mondanom, hogy elődeink azzal, hogy első helyre sorolták a társas együttlétet, irányt mutattak számunkra. Mai rohanó világunkban ugyanis azt tapasztaljuk, hogy sokan bezárkóznak, a személyes találkozások helyett inkább az elektronikus kommunikáció valamely egyoldalú, jobb esetben interaktív formáját választják. Így nem véletlen az sem, hogy az első kiadás bemutatóját az egyesület társszervezésben 2024. május 31-én megvalósuló (azóta nyilván megvalósult – a szerző) Sportkavalkád  rendezvényre időzítettük” – olvasható Kreicsi Bálint részéről a városlakókhoz s egyáltalán e kiadvány olvasóihoz címzett mondandójában.

Munkájához Szabó János bevezetőt írt. Ebben megjegyzi, hogy Magyarországon az első sportegyesületeket a XVI. század elején alapították a felvidéki Szepességben élő németajkú lövészek. A „Nógrád megye története” című monográfiában fedezte fel, hogy az úttörő Nógrád megyei sportegyesületként 1882-es dátummal a Balassagyarmati Korcsolyázó Egyesület neveztetett meg. Salgótarjánban a sport bölcsőjét – mint Vertich József, a Petőfi színjátszók jeles rendezője, város múltjának egykori kutatója, a sportélet szereplője, egyik feldolgozója megállapította – a jelenlegi Salgó úton épült Rimamurányi Kaszinó keblében működött tornaszobában, kuglizóban, a szomszédos teniszpályán és az 1902-ben épült gyárközeli futballpályán ringatták. 

Az azóta eltelt bő százhúsz évben a városban nagyon sok egyesület – elsőként a Wabrosch Béla vezetésével létrejött Salgótarjáni Sportegyesület (SSE) – működött. Ezeket Szabó János vállalati, üzemi, vállalkozási, hivatali, ágazati, általános és középiskolai, felsőfokú intézményi, közös tevékenységi és egyéb típusokba sorolja. Mint megjegyzi, azokat az egyesületeket, szakosztályokat gyűjtötték össze, amelyek különböző osztályokban – az NB I-től a városi bajnokságokig – szerepeltek. Ugyanakkor arra is utal, hogy – sokaságuk miatt – nem dolgozták fel – többek között a járási és üzemi szpartakiádok, az úttörő, az ágazati, a üzemi, szakszervezeti, és az utóbbi évtizedekben kibontakozott városi kispályás labdarúgó bajnokságok históriáját.

A kiadványban az asztalitenisztől a vívásig sorjáznak a sportágak, és az azokat működtető szervezetek, s ennélfogva teljesen jogosak a szerző által a bevezetőben megfogalmazott reményteli mondatok: „Összességében a jövő generációja számára, a kutatók munkájának segítésére, a sportgyökerek könnyebb megtalálására gondoltunk… Nagyon remélem, hogy ez az összegző munka a sport más területeire is kiterjedhet” – írta s ugyanitt mondott köszönetet a kapott segítségért is.