Állami elismerésben részesültek az SBTC legendái

Répás Béla – az indoklás szerint – színvonalas sportolói, edzői és sportvezetői tevékenységéért, valamint pedagógiai pályája elismeréseként – részesült Magyar Ezüst Érdemrend kitüntetésben. Számára Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára nyújtotta át a jelzett díjat. Szalay Miklós az EMMI vezetőjétől, Kásler Miklós minisztertől vette át a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat arany fokozatát, amelyet szintén elsősorban sikeres labdarúgói és edzői múltjával, valamint a Salgótarjáni Városi Sport- és Létesítmény Igazgatóság sportszakmai igazgatóhelyetteseként végzett munkájával érdemelt ki.

Mindkét magas rangú személyiség ünnepi beszédben méltatta az idei kitüntetettek hozzájárulását értékeinkhez, közös kincseinkhez, hazánk boldogulásához, nemzetközi hírnevének erősítéséhez.

– Az a nemzet erős, amelynek minden tagja arra törekszik, hogy emelkedjen, előrébb lépjen – mondta az államtitkár. – Önök napjaink példaképei. Az a lehetőségem, hogy a magyar kormány nevében megköszönjem munkájukat, a nemzet nevében kifejezzem elismerésemet – hangsúlyozta egyebek között Kásler Miklós.

A mátranováki gyökerű Répás Béla 1947-ben született. Szintén tehetséges testvérbáty­ját, Gábort követve került az SBTC-hez, amelynek fekete-fehér mezében 1962 és ’79 között szerepelt, összesen háromszázszor. Az NB I.-ben 271-szer, az NB II.-ben 29-szer játszott, huszonkilenc gól fűződik a nevéhez. A találatok döntő többségét az élvonalban szerezte. 1972-ben részese volt a Stécé legnagyobb sikerének, a legjobbak mezőnyében elért harmadik helyezésnek, s kétszer tagja volt a vidék legjobb csapatának is. Sokszoros utánpótlás-, B- és olimpiai válogatott. Egy alkalommal, 1971-ben Bécsben úgymond kispadosként az A válogatott keretében is helyet kapott. Legemlékezetesebb mérkőzéseként a Honvéd elleni 3–1-es győzelmet tartja. Erre 1972. július 3-án került sor a mai Szojka Stadionban 15 ezer néző előtt. Ugyancsak szívesen emlékszik a pedagógus pályán, a salgótarjáni Gagarin Általános Iskolában eltöltött éveire, számos tanítványából lett labdarúgó, de minimum sportszerető ember. Jelenleg a Nógrád Megyei Labdarúgó szövetség társadalmi elnökségének a tiszteletbeli tagja, s alkalmanként az MLSZ megbízásából ellenőri munkát is végez NB-s mérkőzéseken.

Az 1946-os születésű Szalay Miklós Salgótarjánban látta meg a napvilágot. Akár remek asztaliteniszező is válhatott volna belőle, de a labdarúgást választotta. A Stécében 1965. március 14-én mutatkozott be és 1972-ig szerepelt a csapatban, kizárólag az NB I.-ben. 180 mérkőzésen 28 gólt szerzett. Kora miatt még játszhatott volna, de egészségügyi problémák miatt kénytelen volt abbahagyni az aktív focit. Több éven át volt edző, s – mint fentebb már esett róla szó – dolgozott a városi sportigazgatóságon is. Magyar A-válogatottként 1972 januárjában Spanyolország ellen egyszer húzhatta magára a címerest mezt. Legnagyobb sikerét – Básti Istvánnal közösen – 1968-ban érte el, mikor aranyérmes lett a mexikói olimpián. Három évvel ezelőtt e világesemény 50. évfordulóján játékostársával, barátjával ismét megfordult az aztékok földjén.

Mindkét kitüntetett nagy megtiszteltetésként éli meg az újabb elismerést. Jólesik nekik, hogy számon tartják, értékelik sportkarrierjüket. A Stécéhez való viszonyukra mi sem jellemzőbb, hogy a minapi, legutóbbi hazai NB III.-as meccsen is ott ültek a nézőtéren. Nem voltak boldogok az újabb fiaskó miatt.