Kánikula

Tüzesen süt le a nyári nap sugára – kezdődik Petőfi Sándor jól ismert költeménye. Nem tudom, Kukorica Jancsinak mennyire lehetett melege abban az időben, de számomra már-már elviselhetetlen a hőség. 
Kész szerencse, hogy nem hevít még a szerelem tüze is, éppen elég a perzselő napsütés. A forróság szinte tapinthatóan lebeg a learatott búzaföldek felett. Az utóbbi napokban mintha a tücskök is hallgatnának, csak napnyugta után kezdenek bele a ciripelésbe. A kutyáknak sincs kedvük ugatni, naphosszat a pincében hűsölnek, és álmos képpel bújnak elő, ha a nevüket kiabálom. Kicsit irigykedem. Én a kánikula miatt napok óta aludni sem tudok...