Seres Tibor: Szívembe égtek a nógrádi katasztrófavédelemnél töltött évek

– Mikor és miért döntött úgy, hogy ezt a szakmát választja?
– 1993-ban szereltem fel. Akkor költöztem haza Németországból, ugyanis előtte ott dolgoztam. Talán az elsők között voltam, aki diplomás tűzoltó volt a tűzoltóság történetében. Azzal kapcsolatban, hogy miért ezt a szakmát választottam, könnyű lenne azt felelni, hogy családi hagyomány, de én vagyok az egyetlen a családban, aki tűzoltó lett. A gyermekeim sem viszik tovább ezt a vonalat. A lányom és a fiam sem.

– Mielőtt vezető lett, mely területeken tevékenykedett a katasztrófavédelemnél?
– Nagyon egyszerű összefoglalni, minden területen tevékenykedtem, tehát végigjártam a ranglétrát, rendfokozatban és beosztásban is. Igazgatóként meg pláne minden szakterület hozzám tartozott, és mint vezetőnek, minden területen rendelkezni kellett a megfelelő tudással.

Boldogan tekint az elmúlt harminc évre

– Van olyan emléke az elmúlt évekből, amelyre szívesen emlékszik vissza?
– Magára az egész elmúlt harminc évre boldogan tekintek vissza. Tűzoltói feladatként, szakmai szempontból talán a legemlékezetesebb az egy háromszáz hektáros vegetációs tűz oltásának a vezetése volt. Emellett természetesen sok-sok emlékezetes pillanatom volt a katasztrófavédelemnél.

– Volt olyan eset, amely nagy kihívást jelentett önnek?
– Nagy kihívásokat jelentenek a klímaváltozással kapcsolatos esetek. Ilyen volt például a nógrádsipeki villámárvíz is, amely egy nagyon komoly kihívás volt mindenkinek, az érintett lakosságnak, a hivatásos állománynak és az önkénteseknek is, akik részt vettek a munkálatokban. A lakosoknak is érdemes a klímaváltozás okozta káresetekre felkészülni, de ezt mindenkinek saját magának kell, a saját környezetében felmérni.

– Hogyan tekint vissza a katasztrófavédelemnél töltött évekre?
– Mint vezető, úgy gondolom, hagyni kell az embereket dolgozni és akkor ki fogják hozni magukból a maximumot, mert akarnak dolgozni, tenni és segíteni. A pályafutásom során nagyon jó emberekkel dolgoztam. Hálásan gondolok vissza a Nógrádban töltött elmúlt hét évre, nagy siker volt a számomra.

– Ön számára mit jelent ez a szakma?
– Gyakorlatilag mindent. Ebből éltem, erre építettem a kapcsolataimat, erre épültek a barátságaim, de az ismertségek is.

"Ez egy olyan terület, ahol emberre van szükség"

– Miért javasolná ezt a szakmát a jövő generációjának?
– Azt szoktam mondani, jó a mesterséges intelligencia, de a szöget be kell verni a falba, a tüzet el kell oltani és a beszorult embert ki kell valakinek szedni a járműből. Tehát ez egy olyan terület, ahol emberre van szükség és nem is látom egyelőre, hogy ez kiváltható lenne. Azoknak érdemes ezt a szakmát választani, akik szeretik a stabilitást és azt, hogy segíthetnek másokon.

– Milyen érzésekkel távozik a katasztrófavédelem éléről? Mit üzenne az új igazgatónak?
– Egy barátomra hagyom rá az igazgatói széket, és megegyeztünk, hogy éjjel-nappal hívhat, ha olyan jellegű problémával találkozik, amiben szeretné kikérni a véleményemet. Segíteni fogom továbbra is az új igazgatót és jó érzésekkel vonulok nyugdíjba. Úgy tekintek rá, hogy egy másik útra lépek.

Szívesen szeli motorral az utakat

– Milyen tervei vannak?
– Fejben már összeszedtem a dolgokat, és körülbelül kétszáz évre való feladatot határoztam meg magamnak. Valószínűleg nem fog beleférni az életembe. Van például még 100 évre való könyvem, amit vettem, csak nem volt időm elolvasni. Valószínűleg nem fogom mindegyiket befejezni, de vannak elképzeléseim még, amelyeket szeretnék megvalósítani.

– Mivel tölti a szabadidejét?
– Korábban intenzíven foglalkoztam a sporttal. Ez alap az én értékrendemben. Emellett szeretek cserépkályhákat készíteni, de van egy régi öreg motorom is. Amikor jó idő van, akkor szívesen szelem az utakat.

– Mennyire nőtt Salgótarján a szívéhez az elmúlt években?
– Nagyon. Mindig is szerettem ezt a várost, hiszen itt gyerekeskedtem, itt lakott a nagymamám. Ez egy fantasztikus hely, csodálatos természeti környezetben.