Hűsítés csak mértékkel!

Gőzerővel tombol a nyár, a nap sugarai szinte perzselnek. A hőség elől, aki csak tud, menekül. Ilyen időben a strandok medencéi, a fák lombkoronájának árnyéka, vagy az épületek klímával felszerelt helyiségei nyújthatnak felfrissülést.

Én, személy szerint élvezem az év legmelegebb hónapjaival járó hőséget, főleg vízparton, azonban az irodákban én sem vetek meg olykor-olykor egy kis „hűsítő fuvallatot”. Persze mindezt csak módjával… Átvitt értelemben és szó szerint is ki tud rázni a hideg attól, ha a közel negyven fokra felhevült utcáról – egy tizenkilenc fokra beállított berendezés által kreált – jégverembe lépek. Persze, tökéletesen megértem, hogy nem egyforma az emberek hőérzete, és hogy van, akit nagyon megvisel a kánikula. Ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy az arany középút szabályát itt is célszerű betartani. Már csak azért is, mert a klímával való „túlhűtés” egészségügyi kockázatokat is rejt magában. Kevés kellemetlenebb helyzetet tudok elképzelni annál, mint amikor nyáron a fenti jelenség okozta megfázás miatt, a hűs limonádé helyett meleg, citromos teát kell szürcsölni.

Én, személy szerint 24-25 fokra szoktam állítani a klímát, ami úgy gondolom, hogy már kifejezetten kellemes „légkört” tud teremteni kánikula idején egy helyiségben anélkül, hogy a „fázósoknak” a pulóverükért kellene nyúlniuk. Azoknak pedig, akik a szerkezet távirányítójáért nyúlnának, hogy még lejjebb tekerjék a hőmérsékletet csak annyit szoktam fagyosan mondani: a jóból is megárt a sok...