Türelem!

Lassan egy éve lesz annak, hogy megszereztem a jogosítványt. A kezdeti nehézségek ellenére, ma már elég gyakran ülök autóba. Sőt, amíg egykor a vezetés számomra igazi mumusnak számított, addig ma már nem is tudnám elképzelni, hogy ne üljek volán mögé. Persze, van még hová fejlődnöm, de úgy érzem, minél többet vezetek, annál jobban megy. Az utóbbi időben viszont egyre többször merül fel a témával kapcsolatban, hogy az öregeknek már nem kellene jogosítvány, miközben a tanulóvezetőket is szidják rendesen. 

Őszintén szólva, mivel már jobban megy a vezetés, én is türelmetlenebb vagyok egy lassabban közlekedő autóval szemben. Ugyanakkor annak sem igazán örülök, amikor néhány sofőr túl gyorsan vezet vagy éppen veszélyes előzéseket hajt végre. Ezért én is igyekszem emlékeztetni magam arra, hogy nemrég még tanulóvezetőként szeltem az utakat, és bizony nem volt könnyű. Természetesen voltak emberséges sofőrök, de olyan is akadt, aki inkább ledudált. Én inkább az előbbihez szeretnék tartozni, és erre törekszem is. Emellett azt sem árt észben tartani, hogy egyszer én is megöregszem majd, és elképzelhető, hogy olyan leszek, mint a most általam is kritizált idősebb autóvezetők. A mai felgyorsult világunkban nagyon nehéz alkalmazkodni ahhoz, ha valami lassabban működik. Ennek ellenére mégis azt gondolom, hogy a dudálás és a levillogás helyett jobb lenne, ha az utakon egy kicsit türelmesebbek lennénk egymással. Mindannyiunk érdeke, hogy mindenki hazaérjen.