Galiba kerekedett a nógrádi disznóölésen szilveszter előtt

Zsolt kisgyermekként sokáig élt falun, aztán szüleivel a nyolcvanas évek második felében beköltöztek a kisvárosba, de rendszeresen visszajárt meglátogatni a nagyszüleit, és így tett a család az év végi disznóölések alkalmával is.

– Talán tizenegy-tizenkét éves lehettem e történet idején. Nálunk rendszerint nem karácsony előtt, hanem a szilvesztert megelőző napokban tartottuk a disznóvágást, mert akkor ért rá mindenki. Élénken emlékszem, amint a hajnali órán megérkezett a böllér, nagymamám testvére, és a hatalmas diófa törzséhez nekitámasztotta kerékpárját. A felnőttek felhörpintették a fogópálinkát és megindult a munka. Az elején, mi gyerekek többnyire csak nézelődtünk, a szájunkat tátottuk a kicsorduló vér láttán, lestük az állat utolsó vergődéseit, a pörzsölés műveletét. Ez volt az első eset, amikor én is valamennyi segíthettem a „nagyok” tevékenységében – mondta, majd hozzátette: 

– Apám a tizenöt éves nővérem kezébe nyomta a VHS-videókamerát, örökítse meg a legfontosabb mozzanatokat. Tulajdonképpen ez lett a vesztem. Amikor a böllér minden belsőséget belefordított a nagy fateknőbe, a bélrendszer fekáliás végét kilógatták mellé. Ezt azonban én nem tudtam, azt hittem, merő feledékenység történt, és szépen visszadobtam a teknőbe a „cuccot”. A következő pillanatban iszonyatos káromkodásokat hallottam magam mögött, édesapám és nagybátyám iszonyatosan leszidott. Ezeket a pillanatokat pedig testvérem annak rendje és módja szerint megörökítette, és amikor évek múlva visszanéztük a felvételt, harsányan nevettünk az egészen – mesélte mosolyogva tanulságos esetét, a ma már felnőtt, unokáit nevelgető férfi.