Szilveszteri történetek: pórázon vitték haza a tombolán nyert malacot Balassagyarmaton

Sándor és Gábor egyidősek, egy iskolába jártak, mindkettőjük közös szenvedélye a sport, és egy időben ugyanazon a helyen dolgoztak, nem csoda, hogy mély barátság köti össze a két férfit. Annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években gyakran megfordultak Balassagyarmat méltán legnépszerűbb szórakozóhelyén, a Balassa étterembe, és természetesnek tűnt, hogy a szilveszter-újévi fordulót is ott ünnepelték.

– Talán 1981-ben, vagy ’82-ben történt, amikor közösen vetődtünk el szilveszter éjszakáján a Balassába – kezdett az élmény elmesélésébe Sándor. – Nem akartunk semmit sem a véletlenre bízni, ezért jó alaposan előre felvásároltunk rengeteg tombolajegyet, ilyenformán biztosnak tűnt, hogy valami jutalom csak üti a markunkat. Így is lett, ráadásul megcsíptük a főnyereményt, egy élő malacot. Az étterem vezetője kikötötte, bizony az állatot nem hagyhatjuk ott, még hajnalban haza kell vinnünk. Erősen törtük a fejünket, mitévők legyünk, aztán jött a remek ötlet.

A két barát valahonnan beszerzett egy kötelet, annak végére hurkot kötöttek, azt a süldő sertés nyakába akasztották, és vígan elindultak.

– Hozzánk tartottunk, mert én kertes házban laktam, Sanyi viszont panelben, oda azért mégsem szállíthattuk a jószágot – folytatta a történetet Gábor. –  Igen ám, de a malac sehogyan sem akart engedelmeskedni. Az amúgy sétálva mindössze húsz perces utat több mint fél óra alatt tettük meg, mert derék útitársunk hol erre, hol arra akart kitörni, de semmiképpen sem a mi irányunkat választotta. Nagy nehezen hazaevickéltünk, ahol a feleségem a nem várt vendég láttán igencsak meglepődött, de természetesen nem lett belőle örök harag.

S hogy miként alakult az állat további sorsa? Nos, végzetét nem kerülhette el, igaz, korántsem azonnal. Szerencsére az ismeretségi körben akadt egy tenyésztő haver, aki befogadta az egyik óljába a „pusit”, és mire elérte a vágósúlyt, jókora lakomát csaptak a tombolanyereményből.