Bányász múltra emlékeztek Kazáron, emléktáblát is avattak (videó)

Bányász muzsika harsant péntek délután Kazáron a Salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekarnak köszönhetően. A település bányászati emlékülése iránt érdeklődők a helyi kultúrháza előtt gyülekeztek, ahol Dobor István, a Kulturális és Környezeti Értékvédő Egyesület elnöke, az esemény levezetője osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Mint mondta, szűkebb hazánkban, illetve Salgótarjánban 1861-ben indult el az ipari bányászat, Kazáron abban az időszakban 14 bányász dolgozott. Dobor István azt is elárulta, hogy az első helyi bányatelepet a 19. század végén, a Kazárhoz tartozó Székvölgy-pusztán alakították ki, de a település belterületén csak az 1920-as években hoztak létre bányatelepet.

– Az elmúlt bányatelepi száz év tartogatott olyan eseményeket, amelyek döntő módon meghatározták a település életét – húzta alá az értékvédő egyesület elnöke, aki a jelentősebb dátumok között említette – a teljesség igénye nélkül – 1922-t, a kazári bányakaszinó megnyitását, amellyel kapcsolatban szót ejtett arról is, hogy miként virult ki a közösségi élet a bányászati tevékenység nyomában. A dátumok sorában volt még a Kazári Önkéntes Tűzoltó Egylet 1926-os létrejött, majd említést nyert 1933, amikor a kazári bányász fúvószenekar mellett megalakult a dalárda, valamint a kaszinóban működő bányatelepi olvasókör is. 

Az említésre méltó évszámok között volt még 1934, amikor összeállt a község focicsapata, majd fél évre rá életre hívták a Kazári Bányatelepi Tornaklubot is, míg 1935-ben létrejött a kazári lövészegylet. A közösség összefogásáról tanúskodott 1939, amikor – a körjegyző feljegyzése szerint 58 – lengyel menekült érkezett Kazárra, akiket a két bányatelepen helyeztek el, és a helyi lakosok segítettek az elszállásolásukban és az ellátásukban.

Az emlékülés levezetője beszédében úgy fogalmazott: a bányászokat megbecsülték.

– Jól dolgoztak, jól kerestek és a társadalom elismerte a munkájukat. Később a szén elsőből előbb másod, majd harmadrangú energiahordozóvá vált. Nógrád vármegyében befejeződött a bányászat, Kazáron 1978-ig volt mélyművelésű bánya. Próbálkoztak utána a külszíni fejtéssel, de azzal kapcsolatban tudjuk, hogy kudarcba fulladt, ugyanakkor a bányászat emléke a mai napig megmaradt. Ma már hazánkban nincs mélyművelésű bánya, kettő külszíni bánya dolgozik csupán – fejtette ki Dobor István, aki arra is rámutatott: a társadalom bányászok iránti megbecsülésének ékes bizonyítéka volt például, hogy kiemelkedő gazdasági munkája miatt a kazári vájár brigádvezetőt, Domonkos Istvánt a Kossuth-díj harmadik fokozatával ismerték el 1962-ben.

Ezt követően Gecse Ákos polgármester és Zsidai István telephelyi lakos leleplezték a Kazári bányatelep építésének századik évfordulója alkalmából állított emléktáblát, amelyre Fekete Roland plébánia kormányzó kérte az Úr áldását. A kazári önkormányzat, a Kazár Nyugdíjasaiért Egyesület, a Szent Ilona Katolikus Egyesület, valamint a Kulturális és Környezeti Értékvédő Egyesület által szervezett program a kultúrházban folytatódott a Salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar műsorával. 

Ezután Prakfalvi Péter, a Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark nógrádi Príma-díjas geológusának előadásából a megjelentek megtudhatták, hogy a geoparkon belül milyen szereppel bírnak a kazári földtudományi értékek. Az érdeklődők a bányászélettel kapcsolatos visszaemlékezéseket, valamint a Kazári Népdalkörnek köszönhetően bányászdalokat hallgathattak meg. A program végül kötetlen beszélgetéssel zárult, amely során a Szent Ilona Katolikus Egyesület és a Kazár Nyugdíjasaiért Egyesület tagjai finom süteményekkel vendégelték meg a jelenlévőket.