Itthon is varázsolt az eddás gitárkirály

A Fonogram díjas gitárkirály és a mellé most is jól felnövő régi barátai, Fekete Sándor (dob), Szilágyi Péter (billentyűs) és Vincze László (basszusgitár) az egykor a Magyar Rádióban is sokat játszott saját szerzeményeik és a szokásos dzsesszrockklasszikusok mellett vendégükkel, az amerikai Jeff Leone gitáros-­énekessel egy Pink Floyd-­gyöngyszemet is előadtak.

Alapi István 1962. augusztus­ 2-án született Salgótarjánban­. A Front zenekarral az 1983-as Ki mit tud? televíziós­ vetélkedőn a döntőben szerepeltek, míg a Magyar Rádió négy számukat játszotta. Alapi 1985-ben Buda­pestre költözött, a Mohó Sapiens együttessel megnyerték a Csillag születik tehetségkutatót. Itt figyelt fel rá Pataky Attila, aki 1987-ben elhívta az Edda ­Művekbe. 1991-től Kanadában élt, hazatérte­ után megalapították az XL ­Sisterst. 1993-tól újra az Eddában játszik. 1996-tól több szólólemeze is megjelent itthon és az Egyesült Államokban. 2011-ben az Artisjus­ ­Zenei Alapítvány díját kapta. A ­niXfactor című albuma az év dzsesszlemeze elismerést nyerte el a 2012-es Fonogram zenei díjátadón. Az Eddával 24 nagylemeze jelent meg. 2007-ben Salgótarján Pro Arte díjasa, 2015-ben Nógrád megye díszpolgára lett.

– Ezúttal is hatalmas energiá­val játszottál, sokak szerint Salgótarjánban mindig a legjobbat hozod ki magadból…

– Remek érzés itthon játszani­, az ember nem tagadhatja meg a gyökereit, de a társaim is feldobnak, tehetséges emberek, akikkel ilyenkor szinte visszafiatalodunk. Az igazi muzsikusok egyébként is szeretnek játszani, én is minden alkalmat megragadok, és nem engedem meg magamnak, hogy bármilyen koncertet is félvállról vegyek. Ez a szemléletem Amerikában is csak erősödött, ahol egy kocsmasarokban, három embernek is ugyanúgy életre-halálra játszanak a muzsikusok, mint húszezer néző előtt. A szülővárosomban pedig – ahol főként a Fronttal lépek fel, mert az Eddával az utóbbi években valamiért nem hívnak – még inkább a legjobbat akarom nyújtani.

– De persze a profi zenész a szenvedélye mellett pénzért is muzsikál…

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel a pénz, hiszen ebből élek, és ha hívnak valahová, megkérem az árát. Eric Clapton mondta: „Én nagyon szeretek gitározni, és bárkivel szívesen játszom. Nem azt kell nálam megfizetni, hogy játsszam, hanem azt, hogy oda elmenjek.” Ez nagyon tetszik. Nálam is komoly ára van annak, hogy valahová elmenjek. A Fronttal más a helyzet, hiszen ez egy gyerekkori baráti társaság, és kevesebbért is játszunk az együtt zenélés öröméért. Augusztus végéig minden hónapban fellépünk fővárosi klubokban és a Balatonnál, ami havi másik húsz Edda-buli mellett nem gyerekjáték.

– Az Eddával nemrégiben Dalok­ a testnek, dalok a léleknek címmel dupla CD-vel rukkoltatok elő. Miért…?

– A zene iránti szenvedélyből. A történet az előző Edda-­lemezekhez hasonlóan indult: Pataky Attila előállt azzal, hogy írt néhány új dalszöveget, komponáljunk hozzá zenét. Csakhogy most ez a „néhány nóta” úgy nézett ki, hogy Attila átadott egy „Marx Tőkéje” vastagságú paksamétát. Gömöry Zsolttal összenéztünk: „Jézus Mária, mit fogunk ebből kihozni?” Attila azt is mondta, hogy ez dupla CD legyen: az egyikre lírai hangvételű, a másikra pedig gyors, rockos dalok kerüljenek. A félszáz szövegből végül kiválasztottunk 22-t, és Zsolttal megírtuk a zenét.

– Hogy sikerült a lemez?

– Nekem tetszik, és a közönség is jól fogadta. Persze, ilyenkor kettős érzés dolgozik bennünk. Először nagyon belelkesedünk, aztán viszont olyan sokszor halljuk a dalokat, hogy már-már beleőrülünk. Utoljára akkor hallottam a ­lemezt, amikor a márciusi Aréna-koncert előtt kiválasztottuk a műsorba kerülő­ nótákat. Más kérdés, hogy van-e értelme fizikai hanghordozót kiadni. Sajnos, nincs! A CD, mint üzlet, teljesen meghalt. Rengeteg munkával és nagy költséggel készül a kiadvány, amelyet aztán ingyen letöltenek… Szoktuk is mondani, milyen jó a péknek: a kenyeret még nem lehet letölteni az internetről… Ezért az is benne van a levegőben, hogy ez az utolsó ilyen formában megjelent Edda-kiadvány.

– Említettük az Aréna-koncertet. Hogy sikerült?

– Nagyon jól! Teljesen megtelt az Aréna, csodálatos hangulatban játszottunk, a közönség is jól érezte magát, sok dicséretet kaptunk. Nekem kicsit beárnyékolta az ünnepet, hogy elkaptam az influenzát, és már előző este 39 fokos ­lázam volt a hangbeálláson. Másnapra még rosszabbul lettem, délben józan emberi ésszel még nem tudtam elképzelni, hogy este odamegyek, és játszom. Úgyhogy nekem ez amolyan túlélőtúrává alakult át, ezért kétszeresen örülök, hogy nagyon jó hangulatban zajlott le a buli.

– Az Edda régóta a magyar rock állócsillaga… Mit jelent számodra a banda?

– Nekem 1987 óta – egy kisebb megszakítással – az egész életemet az Edda határozza meg, mindent ahhoz kell igazítanom. A siker abból is fakad, hogy összetartó­ csapat vagyunk, a banda felállása­ 1996 óta változatlan. Ennyi idő – a mondás szerint – házasságból is sok. Éjjel-nappal együtt ülünk a buszban, összezárva, és egyikünk sem könnyű eset, de kellő ­türelemmel viseljük egymás rigolyáit…

– Pataky Attilát is el lehet viselni?

– Nem könnyebb vagy nehezebb, mint másokat. Attila­ rendkívül intenzív ember, nem véletlen, hogy ilyen kaliberű rocksztár vált belőle. De én sem lennék könnyű eset. Lobbanékonyak vagyunk, és felcsattanunk, ha valamin felidegeskedünk, de ezeket túléljük, és aztán mindenen jókat nevetünk együtt.

– Mi a következő időszak programja?

– Az Eddával április 29-én indul a turnénk, és szeptember végéig egyfolytában játszunk. Örömmel említhetem, hogy május 26-án Kazáron, a Laskafesztiválon lépünk fel, ahová mindenkit szeretettel várunk!

Kiemelt fotó: Mindenütt ugyanazzal a lelkesedéssel játszik, Fotók: N. D./N.M.H.