Óceánjáróval kerülgeti a Földet

– Hogyan kezdődött a fotós­pályafutása?

– Már kiskoromban is szerettem fotózni. 2012-ben Londonba költöztem, ahol egy fotós­iskola képzést hirdetett, éppen a munkahelyem mellett. Úgy döntöttem, hogy belevágok. Ezután már minden gondolatom a fotózás körül forgott. Gépekbe, eszközökbe, könyvekbe, szemináriumokba fektettem a pénzemet. Minden szabad percemben fotóztam, előadásokra jártam, jártam Európát. Egyszer egy internetes fórumon beszélgettem egy fotóssal, aki azt a tippet adta, ha szeretek fotózni és utazni, akkor fotósmunkára kellene jelentkeznem egy óceánjáró hajóra. Azelőtt nem is hallottam ilyen lehetőségről, de már a beszélgetés közben tudtam, hogy nekem ott a helyem. Beadtam a jelentkezésemet, elmentem az interjúra. Felvettek, egy hónap múlva Új-Zélandon találtam magamat, ott szálltam hajóra.

– Hogyan képzeljünk el egy világ körüli hajóutat?

– A hajótársaság nevét nem említhetem, mert azt jóvá kell hagyatni a céggel, ami hosszadalmas. A társaság flottájában 17 óceánjáró található. Az utasok 95 százaléka észak-amerikai, a többi európai, kínai, ausztrál és új-zélandi. Magyarokkal eddig háromszor találkoztam. Főleg idősebb korosztály utazik a társasággal, de iskolai szünetben sok a gyerek is. A hajón minden van, ami a kényelmet szolgálja, medencék, kaszinó, edzőterem, bevásárlóközpont, könyvtár, színház. Az egész hajó egy utazó város. A személyzet főleg indo­néziai és fülöp-szigeteki. A hajón dolgozóknak külön szórakoztató­helyisége, bárja, könyvtára, személyzeti napozója van. A cég fizeti a repülőjegyet, a szállást, a biztosításunkat. Persze sok a kötelesség is.

– Mi a munkája a hajón?

– Egy fotóstúdióban dolgozom, ahol exkluzív fekete-fehér portrékat készítek, ez a munkám 20 százaléka. Emellett rengeteg időt töltök szerkesztéssel, tréningekre járok, betanítom az új kollégákat, marketinget, promóciót csinálok a termékeknek. Egyik legkedvesebb kötelező időtöltésem, amikor a hajó által szervezett kirándulásokon kell részt vennem és fotókat készíteni a tájról, az emberekről, a kultúráról. Ezekből később kiállítást készítünk és meg­vételre kínáljuk őket.

– Mik a legemlékezetesebb élményei?

– Különösen szívesen emlékszem az északi fény fotózására Alaszkában, a teknősökkel és delfinekkel való úszásra a nyílt tengeren a Karib-térségben, a kék lagúnán csónakázásra Vanuatuban, a pingvinek fotózására a Falkland-szigeteken, a Golden Gate alatti áthajózásra napfelkeltekor San Franciscóban, a jégtáblák közötti hajózásra Grönlandon. Találkoztam olyan civili­zációval is, ahol az emberek nem ismerik a csokit, nincs tévé, telefon, internet, a gyerekek nem láttak még szőke embert és félve közelítettek meg.

– Van kedvenc országa?

– Nem lehet összehasonlítani őket. Ha a természeti adottságokat nézem, akkor Norvégia, Új-Zéland, Chile, Costa Rica, Thaiföld és az Antarktisz. Kulturális szempontból Japán. Mexikó, ahol a kulináris élvezetek, a tengerpartok, az éjszakai élet, a zene, a kultúra és a természet lenyűgöző.

– Mikor indul a következő útra?

– A legújabb szerződésem egy 113 napos világkörüli útra szól, Miamiból indul, oda is tér vissza a hajó. Ez alatt 27 országot fogunk meglátogatni, 40 kikötőben kötünk ki és tapasztalataim alapján több ezer fotót készítek majd.