Mindenki egy ellen

Mint egykori versenyző és edző írom, mondom: sértő, sőt, megalázó volt, ahogyan az argentin futballisták, élükön a világ valaha élt egyik legjobb labdarúgójával, Lionel Messivel, a világbajnokság idején szövetségi kapitányukkal viselkedtek, ahogyan bohócot csináltak az 58 éves Jorge Sampaoliból.

Meggyőződésem, hogy ennek a viselkedésnek (is) lett az „eredménye” az, hogy bár válogatottjuk a világbajnoki címért érkezett Oroszországba, végül a kertek alatt, dicstelenül távozott onnan.

Komoly sportember soha nem vetemedik arra, hogy edzőjét olyan méltatlan helyzetbe hozza, gyámság alá helyezze, mint ahogyan tették azt Messiék Jorge Sampaolival.

Mindez elkerülhető lett volna, ha a játékosok zárt ajtók mögött leülnek vele, illetve a stáb többi tagjával, elmondják sirámaikat, gondjaikat, szakmai észrevételeiket, javaslatokat tesznek, megoldásokat vázolnak fel, hogy aztán mindezek segítségével közösen mászhassanak ki a gödörből, slamasztikából, ahová sodorták magukat. Ám ők másként cselekedtek. Kiteregették a szennyest, fellázadtak, telekürtölték a világot azzal, hogy szövetségi kapitányuk alkalmatlan, fogalmatlan, belefejel a guruló labdába, csúzlival lövöldözi a repülőgépet, háttal ül a moziban…

Szurkolóik odáig voltak, amikor kínkeservesen, Messi irányításával, kvázi szövetségi kapitánykodásával legyűrték Nigériát, továbbkúsztak a csoportjukból, és minden rózsaszínűvé változott, mígnem aztán a nyolcaddöntőben a franciáktól elszenvedett vereségükkel gyászba borították egész Argentínát…

Pályafutásom során nagyon sok edzővel dolgoztam, sajnos akadt közöttük néhány olyan, aki – nem csak az én véleményem szerint – nem ütötte meg azt a szintet, amely predesztinálta volna arra, hogy a világverő magyar öttusaválogatott mellett dolgozzon. De mi, versenyzők ennek ellenére soha nem süllyedtünk olyan mélyre, hogy a nagy nyilvánosság előtt alázzuk meg, hozzuk kellemetlen helyzetbe őket. Amikor eljutottunk odáig, hogy bizonyos trénerek felkészültségének hiányossága negatívan befolyásolja eredményességünket, közösen jeleztük a főnöknek, Török Ferencnek, elfogyott a türelem, kérjük, változtasson.

Feri soha nem cselekedett elhamarkodottan, alaposan megrágta, mielőtt lenyelte volna azt a békát, amit fogott magának, hiszen a kollégáit minden esetben ő választotta ki a „mezőnyből” – de mindig a megfelelő időben cselekedett…