Szerencsét hozhat a libalakoma

Közeledik Márton napja. A néphagyomány szerint különleges dátum november 11-e, amikor akár jósolni is lehet. Bevallom őszintén, nekem elsősorban a libalakoma miatt van pirossal bekarikázva a naptáramban.

Márton-napi libalakoma

A hiedelem szerint, aki Márton napján nem eszik libát, az egész éven át éhezik. Ezt megelőzve érdemes hát ezt az alapanyagot választani az ebéd vagy a vacsora elkészítésénél. Még akkor is, ha igen borsos áron kínálják az üzletekben és a piacon is. Akinek nincs kedve, ideje, energiája egy egész libát megsütni, annak elég, ha a szárnyas zsírjával megkent kenyeret fogyasztja el, már az is szerencsét hoz. A szerencsésebbeknek jut comb is az asztalra, de véleményem szerint azok járnak a legjobban, akik libamájat fogyaszthatnak.

Emlékszem arra, hogy régen, amikor még gyerek voltam, falun szinte minden háznál tartottak csirkét, sok helyen libát és kacsát is. Nagymamám is nevelt jószágokat, köztük libákat is. A vásárban vették meg a tojásból néhány napja kikelt, sárga pihés kislibákat. Nagy örömmel terelgettük az udvaron legelésző apróságokat, sokszor kézbe is vettük, simogattuk azokat. Amikor nagyobbak lettek, már nem voltak olyan barátságosak, úgy emlékszem, meg is kergettek, ha éppen úgy tartotta kedvük. De ősszel már nem járhattak szabadon, egy kis helyen tartották és tömték őket. Az erőszakos etetés eredményeként hízottliba-combot és -májat ehetett az egész család. És valóban bevált a jóslat: azóta sem éheztem még soha!