Aranycsapat + 1 fő

– Hány éves is vagy te, fiam? – kérdezte tőlem 2006 nyarán, a repülőgépen, úton Berlin, a labdarúgó-vb felé az örökifjú, akkor a 82. évében járó Buzánszky Jenő.

– Ötvenegy – válaszoltam kissé megilletődve.

– Ahhoz képest milyen jól nézel ki, akár két hetet is letagadhatnál! – mondta nevetve az Aranycsapat állandó jobb-bekkje.

– Jenő bácsi meg akár húszat is! – hízelegtem neki.

– Na, ja, komám! Csak az nem mindegy, hogy hetet vagy évet!

Egyébként az a fontos, hogy mennyinek érzed magad. Én ötvenéves korom óta nem öregszem…

Egyébként sportoltál valamit?

– Öttusáztam.

– Szép sportág az, egyetlen baj van csak vele…

– És mi az, Jenő bátyám?

– Hogy nincsen benne labda!

Az Adidas akkori marketingigazgatója, a világklasszis pentathlonista, Császári Attila látott minket vendégül. Neki és a „háromcsíkosoknak” köszönhetően, olyan luxusban töltöttünk el egy hetet, amilyet csak a filmekben látni. Igaz, a szállodánkat először magtárnak néztük, de amint beléptünk az egyágyas szobáinkba, a süppedős perzsaszőnyegbe gyökerezett a lábunk. Azt hittük, rosszul látunk, amikor a „zimmer” közepén megpillantottunk egy méretes buborékot, ami valójában a fürdőszobánk volt…

Kompániánkat jelentősen erősítette a hétszeres világválogatott labdarúgó, a Németországban is rendkívül népszerű, Détári „Döme” Lajos. El lehet képzelni azt a pillanatot, amikor a Tegel repülőtéren beszálltunk egy görög vendégmunkás taxijába. A futballrajongó sofőrnek tátva maradt a szája, amikor meglátta Dömét, aki perfekt görögtudását megvillantva elmondta, hogy Buzánszky Jenő mellett ő csupán másodhegedűs. A görögnek lassan esett le a tantusz, de aztán már be sem állt a szája – el is tévesztette az utat a szálloda felé, de lehet, hogy tudatosan tette –, hogy végére érhessen „Buszanszkiról”, „Lájoszról” szóló élményeinek…

Fergetegesre sikerült a vacsoránk is a magtárra hajazó luxushotelünkben. Jenő bácsi elemében volt, sorozatban gyártotta a poénokat, ugratta a pincéreket. Természetesen a régi, daliás idők körül forgott minden, a jobbhátvéd nem szerénykedett…

– A Jenő bácsiék idejében könnyű volt, mert kerek volt a pálya és kocka alakú a labda! – viccelődött Döme.

Jenő bácsi egy pillanatra elgondolkodott, aztán így szólt:

– Lajos, láttalak játszani, nem voltál ügyetlen, egyszer-kétszer talán még az Aranycsapatba is befértél volna – ha tizenketten játszhatunk…