Az erdélyi magyar „macskaember” a táncfilmek mestere lett

A táncművész jelenleg a barcelonai Choreoscope Nemzetközi Táncfilmfesztivál fesztiváligazgatója. Kalandos életútjáról, a táncfilmekhez való viszonyáról a Liget.ro-nak adott interjúban mesélt.

János Loránd Bukarestben a filmrendezői szakra járt egy évig, majd nyelvészet következett, a harmadik, a román fővárosban töltött évében pedig a művészeti egyetem fotó-videó szakán tanult. A Leonardo da Vinci program keretében négy hónapot tölthetett Barcelonában. Noha nem tervezte korábban hogy ott marad, mégis így döntött: „Nem is szükséges utazni, mert ha ott élsz, olyan, mintha utaznál. 21 éves voltam akkor, sokat jártam bulizni, ilyen szempontból is fantasztikus város. Valahogy mindig bennem volt egy bizonyos művészi hajlam. De amikor belekerültem a »rendes« életbe, akkor az első évek nagyon nehezek voltak” – mondta a portálnak a fiatalember. Mint mesélte, egy szállodában kezdett dolgozni, 2005-ben beiratkozott egy sporttréner-képzésre, azt letudván egyetemet akart végezni, méghozzá audiovizuális és kommunikáció szakon. Közben a japán nyelvvel is ismerkedni kezdett, majd PR-marketing tanulmányokat is folytatott, de ezt lelkiismereti okokból abbahagyta.

„Problémám van azzal, hogy olyan termékek megvásárlására vesszük rá a vevőket, amelyek ártalmasak is akár. Ugyanakkor én már jó néhány éve filmrendező szerettem volna lenni. Ebben az időszakban rendeztem is néhány filmet, igaz, nagyon amatőr módon, és nagyon rossz filmek lettek” – mesélte.

A fordulatot az hozta meg az életében, hogy felfedezte, hogy nagyon szeret táncolni. „Barcelonában a japántanulás mellett elmentem egy tánciskolába. Igaz, hogy szeretek táncolni, de nagyon rosszul táncolok. A táncórákon nem velem, hanem rajtam röhögtek az emberek, kétballábas vagyok, de nem érdekelt, imádtam. Kezdtem megismerni táncosokat, koreográfusokat, és egy adott pillanatban rájöttem, hogy ezt a két szerelmemet, a táncot és a filmet össze kellene hozzam, és 2010-től kezdtem táncfilmeket rendezni.”

Loránd elmondta, leginkább a nonverbális kommunikáció az, ami miatt szereti a táncot, a táncfilmekben pedig a táncnak ugyanolyan szerepe van, mint bármelyik más elemnek. „A karatés filmek, a Mátrix akciójelenetei, a bunyós jelenetek nem mások, mint koreografált, koordinált, betanult mozgások. A különbség a tánc és az akciókoreográfia között az, hogy ha az utóbbinál egy milliméterrel is elvéted a mozgást, komoly sérülések keletkezhetnek. A tánc nem ennyire veszélyes. A táncfilmekben a táncnak fontos dramaturgiai szerepe van, a táncos pedig a testét használja, hogy mozgáson keresztül mesélje a történetet. Szavakat használva az emberek könnyebben hazudnak, a testbeszéd viszont sok mindent elárul. Az üzenet, amit színpadra vagy filmre viszünk a tánc által, nagyon hatásos tud lenni.

A táncot nem magyarázni kell, hanem érezni. A tánc univerzális nyelv, ezért nem kell film- vagy táncszakértőnek lenni ahhoz, hogy valaki a táncfilmeket értse, megérezze a mondanivalójukat.”

Amikor hat évvel ezelőtt vetítéseket szeretett volna szervezni Barcelonában, elsősorban a saját táncfilmjeit szerette volna bemutatni. Ezekhez aztán más táncfilmeket is keresett, hogy egy csokorban vetítse le őket.

Egy idő után már nem is az volt a fontos, hogy a saját filmjeit levetítse, hanem hogy a táncfilmek világába bevezesse a nézőket. Így jött létre a Choreoscope Nemzetközi Filmfesztivál, amelyen első alkalommal csak egyestés vetítés volt, de a nagy érdeklődésnek és a sok pozitív visszajelzésnek köszönhetően második évben kétnapos lett a fesztivál, harmadik évben háromnapos, negyedik évben négynapos, tavalyelőtt ötnapos, tavaly pedig már kéthetes.

„Sok művész van a világban, aki ezzel foglalkozik, és érdemes megmutatni a közönségnek. De azért is, hogy a közönség felfedezze, hogy a test milyen csodálatos dolgokra képes.

A tánc fontos az egymás közötti kapcsolat szempontjából is a fizikai kontaktus miatt. Fontos mozogni és kifejezni azt, hogy mi van bennünk.

A sok szorongásos betegség is gyakran úgy alakul ki, hogy nem tudjuk levezetni mindazt, ami minket bánt és felemészt, magunkba fojtjuk, és nem fejezzük ki. Ezért is fontos táncolni, mert ezáltal megtanulod azt, hogy a testeddel kommunikálj, és kifejezd azt, ami jó vagy rossz” – vallja János Loránd.

És miért Gsato Chino? A Facebookon használja ezt a fantázianevet, mivel, mint mondta, amikor egyetemi feladatként el kellett készítsék a saját profiljukat, ő nem szerette volna ezt saját neve alatt futtatni azért, mert nem akarta magánéletét a nyilvánosság elé tárni. A gato chino jelentése kínai macska, ami manapság sok, integető műanyag cica formájában is felbukkan. A plusz s betű a névben véletlen elgépelés eredménye, ám ennek köszönhetően (is) most már legalább nem is lehet összetéveszteni a műanyag állatokkal a Csíkból indult fiatalembert. Nem mintha ez a veszély valaha fennállt volna.

Borítókép: János Loránd. Forrás: janoslorand.com/Alessia Bombaci