Vadvita a gazdanapon – egymásnak feszül a vadász és a gazda

A gazda-vadász együttélés nehézségeire jellemző, hogy ez az egyik témája a szombaton, Karancskesziben megrendezendő Nógrád megyei gazdanapnak és palóc méhésztalálkozónak. A tanácskozás során igyekeznek megoldási javaslatokat kínálni az érintettek és a törvényhozók számára. A témában megszólal mások mellett Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK)elnöke, dr. Bitay Márton, az Agrárminisztérium államtitkára, dr. Csányi Sándor professzor, a Vadvilág Megőrzési Intézet igazgatója és dr. Jámbor László, a vadászkamara országos elnöke.

A mezőgazdasági termelők, erdőgazdálkodók és a természetvédők gyakran hangoztatott álláspontja szerint a hazai nagyvadállomány túltartott, azaz meghaladja a terület vadeltartó képességének felső határát. Most már kimondták az érintett szervek is, hogy legalább ötven százalékkal csökkenteni kell a vaddisznó-, a szarvas- és a dámszarvasállományt Magyarországon. A vadkárok teljes nagyságát tekintve lehet, hogy más megyékben nagyobb a probléma, mint nálunk, de köztudottan Nógrád megye rendelkezik a legnagyobb erdős területekkel méretéhez képest. A vad természetes élőhelyét az erdők jelentik, amelyek közé sokszor beékelődnek a szántóföldek. Pár lépés csupán és az állat már bent van a kukorica- vagy búzatáblában. Így pedig nehéz megvédeni a gazdálkodás alá vont területeket.

A szakmai esemény megtartását a gazda-vadász együttélés során tapasztalt feszültségek indokolják, ugyanis a gazdatársadalom elégedetlen a vadkárok és azok – szerintük – nem megfelelő kezelése miatt. A cél, hogy javaslat szülessen a vadászati törvény és végrehajtási rendeleteinek ­finomhangolására.

– A problémát először a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei szervezetének idén tavasszal megrendezett tisztújításakor vetették fel a gazdálkodók – mondta Szandai József, a NAK megyei ­elnöke.

Hozzátette: a kamara Nógrád 116 településén rendelkezik helyi szervezettel. Számos helyen álltak elő a gazdák ezzel a problémával és kérték, hogy történjenek érdemi lépések a kérdésben. A gazdaságokban ugyanis óriási károkat okoz a vad. A vadállomány hozzátartozik az országimázshoz, a környezetvédelemhez, az ökológiai egyensúlyhoz és a természetközeli látásmódhoz, tehát mindenki közös érdeke, hogy legyen. A vadkár az a gazdasági hátrány, amit az erdei állatok mezőgazdaságilag művelt területeken okoznak. Ezekért a legtöbbször a gímszarvast, az őzet, a muflont és a vaddisznót teszik felelőssé.

– A vadász- és a gazdatársadalom nagyon nehezen tud megegyezni a vadkárok kérdésében. A vadászati törvény úgy rendelkezik, hogy a gazda a keletkezett kár tíz százalékát köteles állni, a maradék kilencven százalékot pedig a vadásztársaságnak kell megtéríteni. A keletkezett vadkár megállapításakor tehát a gazdák és a vadászok érdekei nem azonosak. Ha nem sikerül megegyezni, bíróságig is eljuthat egy-egy vitatott ügy, ami egyik félnek sem jó. Meg kell találni a megoldást a közös érdekek mentén – fejtette ki Szandai József.

Hozzátette, hogy most zajlik egy egységes vadkárprotokoll kidolgozása. Próbálják megreformálni a meglévő rendszert törvényhozási és végrehajtási szinten is. Ami a gazdákat illeti, számukra a gazdálkodás a legfontosabb anyagi forrás. Ezzel szemben a vadásztársaságok tevékenysége nem a tagok fő megélhetési lehetőségét jelenti.

– Erdeinkben a vad számára optimális magasságban csak szegényes cserjeszint található vagy egyáltalán nincs is cserje – mondta Szandai József.

Hozzáfűzte, hogy a vadon élő állatoknak a fentiek miatt nincs miért az erdőkben táplálékot keresgélni, hisz ott nem, vagy csak alig találnak a maguk számára megfelelőt. Addig mennek, amíg nem bukkannak alkalmas élelemforrásra, ezt pedig sokszor a művelés alatt lévő földeken lelik meg.