Tűzzománcba égetett templomok a kiállításon

A néhai alkotó felnőtt fejjel bukkant a rá később annyira jellemző kifejezési formára, a tűzzománcra. Észrevette, hogy ezzel a technikával milyen sokoldalú alakvilág ábrázolható, így nekiállt és képekbe égette az ötleteit. Elment a Nógrád megyei falvakba, megszemlélte az évszázados templomokat – mint például a nógrádsápi Árpád-kori műemléket – és az ódon épületeket megörökítette az utókornak.

A művészt már kora fiatalkorától megigézte a történelmi város, Balassagyarmat múltja. Így lett tűzzománcba öntve a francia hadmérnök, Le Dentu rajza a tizenhatodik-tizenhetedik századi településről, így vált képpé a második világháborúban lángoló zsinagóga, amelynek impozáns méreteit gyermekként megcsodálta, és a menekülő, kalapos-pajeszos zsidó férfi arca. Az egykori emeletes vasútállomás is megjelenítődik alkotásain, amelynek peronján sok-sok ember várakozott régen a bepöfögő, utasokkal zsúfolt vonatokra.

Bacsúr tanár úr sokat tanult előbb gimnáziumi oktatójától, Farkas Andrástól, később salgótarjáni kollégájától, Czinke Ferenctől, aki nagy élvezettel mesélte neki, miként kell ezekre a rozsdamentes acéllemezekre felhelyezni a tűzzománc-formákat. A történelem iránti érdeklődésétől hajtva minden jelentősebb nógrádi erődítményről, Szandán át a Salgóig szintén készített alkotást, nem egyszer a romokra saját fantáziájának felhasználásával emelve fel az eredeti falakat. Hasonlóképpen a címerek világába is belecsöppenhet a látogató, hiszen a művészeti érdeklődésben a heraldika is fontos szerepet kapott. A tárlaton egy olajfestmény is látható: Bacsúr Sándor portréját bő két évtizeddel ezelőtt készítette el Nagy Márta festőművész.