Baráti körben ünnepelték a 80 éves Básti Istvánt (fotók, videó)

A tizenhat esztendő során Básti István az élvonalban ötvenhat gólt rúgott, a másodosztályban pedig négy találattal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Mindig hűségesnek bizonyult nevelőegyütteséhez, amelynek dicsőséglistáján – Szalay Miklóssal együtt – olimpiai bajnokként szerepel. Ezt a címet az 1968-as mexikói világjátékon érdemelték ki. Tőlük csak Szojka Ferenc vívott ki magának nagyobb hírnevet, azzal, hogy tagja volt a Puskás Ferenc fémjelezte, 1954-ben Svájcban világbajnoki második helyen végzett úgynevezett Aranycsapatnak.

Básti István 1944. szeptember 19-én, Salgótarjánban látta meg a napvilágot s lényegében egész élete – minden kísértés ellenére – szülővárosához kötődik. Ez is magyarázza az iránta itt helyben megnyilvánuló szeretetet. De, hogy ez az érzés túlmutat a nógrádi vármegyeszékhely határain, mi sem bizonyítja jobban, mint a minap a máshol élők, a máshonnan érkezett egykori sporttársak,  jó ismerősök által a Kulacs Vendéglőben rendezett összejövetel, baráti est.

Sokan köszöntötték Básti Istvánt

A meghívottak, megjelentek közül többen szót kértek és mondták el köszöntő gondolataikat. Sipos Jenő, a Magyar Labdarúgó Szövetség nevében ajándékot adott át az ünnepeltnek és kifejtette: Básti Istvánra a játéktudásán, -intelligenciáján túl – már aktív korában is ritkán tapasztalt, manapság pedig szinte páratlan jelenség – mindenekelőtt a klubhűség volt a jellemző. De nemcsak a Stécéhez, a családjához és a városhoz is hűnek bizonyult. Mindig élmény volt számára az egykori – az NB I. mezőnyében 1972-ben 3. helyen végzett – csapat lelkes, kulturált játékát látni. Jakab Gábor, a Heves Vármegyei Labdarúgó Szövetség mellett működő társadalmi szövetség elnöke – akinek meghatározó szerepe volt e rendezvény összehívásában is – elsősorban annak az évek óta létező baráti körnek az összetartozásáról beszélt, amelynek Básti István is egyik elismert tagja, szereplője.

Ugyancsak a távolabbi vendégek képviseletében kért szót Horváth László, a Győr-Sopron Vármegyei Labdarúgó Szövetsége elnöke és Balázs András, a Borsod Vármegyei Labdarúgó Szövetség és az MLSZ volt megyei elnöke, két cikluson át az MLSZ elnökségének tagja. Legmesszebbről, Komlóról érkezett Réfi Gábor, a Baranya vármegyei társadalmi szövetség elnöke, aki több mint száz mérkőzést játszott az NB I-ben a Pécsi MSC játékosaként.

A sokszor legendásnak nevezett – Répás Bélával, Szalay Miklóssal és természetesen Básti Istvánnal felálló – középpályás sor, s egyáltalán a volt csapattársak nevében Szalay Mikós mondott köszöntőt. Felidézte gyermekkorát – amikor lelkes szurkolóként volt ott a Stécé-meccseken – majd utalt a kezdetekre, amikor asztaliteniszezőből lett futballista, s a másik helyi csapatból, az úgynevezett Seséből Grosics Gyula edző kérésére igazolta le az SBTC, amelynek mezében 1965 tavaszán a sérült Szojka Ferenc helyén lépett először pályára.

Onnantól kezdve párhuzamosan haladt a pályájuk a Báróéval – ahogyan Básti Istvánt becézik –, 1966-tól pedig már Répás Béláéval is. A helybéliek közül szót kért Szepesi Antal – a kilencvenéves jeles atlétaedző, testnevelő tanár, aki Szabó Gézával együtt a második helyezésig vezette a szakmunkásképző intézetek országos bajnokságán a tarjániakat, köztük Szalay Miklóst – és Tari János SBTC-szurkolót, a helyi baráti kör egyik tagját, Básti István barátját is.

Az egykori NB I-es bronzérmes játékostársak közül részt vett a kellemes hangulatú rendezvényen Kajdy Tibor, Kmetty József és Varga Sándor is. A családot az ünnepelt fia, Attila és két unokája, a szintén Attila és Mátyás képviselte, miután élete párját, feleségét néhány hónappal ezelőtt elvesztette. Ez is motiválta, hogy meghatott szavakkal mondott köszönetet minden jelenlévőnek, hozzászólónak és mindazoknak, akik e kerek évfordulón különbözőképpen fejtették ki jókívánságaikat.