Nyolcvanadik születésnapját ünnepli Básti István

A Salgótarjánban élő Básti István, az egykori kiváló labdarúgó ma ünnepli a nyolcvanadik születésnapját. „Báró”, ahogy annak idején becézték, 1963-ban mutatkozott be az SBTC felnőttcsapatában, ahol 1979-ig játszott, előbb balszélsőként, majd bal oldali középpályásként. Szerepelt az 1968-as mexikói olimpián, ahonnan aranyéremmel térhetett haza, majd négy évvel később tagja volt a müncheni olimpiára utazó csapatnak. A salgótarjáni labdarúgás történetének egyik legjelesebb játékosa pályafutása befejezése után nem lett futballedző, hanem a civil életben helyezkedett el. A népszerű „Báró” parádés alakításainak, pompás góljainak se szeri, se száma. Szepesi György, a legendás rádióriporter a „nagy Inter” játékmesteréhez hasonlítva, a „magyar Corsónak” nevezte Bástit, az akkori hazai mezőny egyik legtechnikásabb labdaművészét. A sportember négy évvel ezelőtt többek közt a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.

A tehetséges játékost az NB I./B-ben, 1963. augusztus 25-én, a Ganz-Mávag ellen szerepeltette először Bodola Gyula edző. A Cserháti – Salgó, Ferencz, Oláh D. – Szojka, Fodor – Kriskó, Toldi, Krajcsi, Básti, Rozgondi összeállítású Stécé 1:1-es eredményt ért el. A szőke fiatalember az első gólját az idény utolsó játéknapján, 1963. november 24-én szerezte, amikor a fiúk itthon 6:0-ra győzték le az Ózdi Kohász csapatát.

A helyiek üdvöskéje volt a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Básti István

A tarjániak üdvöskéjét az első szárnypróbálgatások után a következő idényben Grosics Gyula építette be a csapatba, felismerte Básti tehetséget, aki néhány év alatt klasszisjátékossá nőtte ki magát. A Stécé a „Fekete Párduc” vezérletével visszakerült az élvonalba.

A fekete-fehérek az első találkozón, 1965. március 14-én a Vasast fogadták, a balszélsőt játszó Básti akkor kóstolt bele először az NB I. légkörébe. A Cserháti – Sándor Z., Ferencz, Oláh D. – Szalay, Toldi – Kökény, Kocsis, Müller, Horváth Z., Básti alkotta gárda 12 ezer néző előtt 1:1-re végzett a piros-kékekkel szemben. A remek karmester pályakezdését egyébként végigkísérik az 1:1-es hazai döntetlenek. Ugyanis az első NB I.-es gólját 1965. augusztus 2-án szerezte, s a Stécé akkor is 1:1-et játszott itthon a Szegedi EAC együttesével.

Marosvári Béla 1968-ban lett a Stécé edzője, ekkor állt össze a kitűnő Szalay–Répás–Básti középpályás sor. A Népsport osztályzatai alapján Básti István az év B-csapatában kapott helyet. Básti István és Szalay Miklós tagjai voltak a Magyar Olim­piai Bizottság húszfős sportdelegációjának, amely a hajdani sikerkovácsokat képviselte a latin-amerikai Mexikóvárosban, ahonnan aranyéremmel térhettek haza. A magyar válogatott szövetségi kapitánya Lakat Károly volt.

Az SBTC Moór Ede edző irányításával vágott neki az 1971/72-es bajnoki évadnak, amely a klub története legjobb eredményét hozta az élvonalban kivívott bronzéremmel. Ezzel a sikerrel a nemzetközi porondra is kiléptek: az UEFA-kupában, az AEK Athén ellen idegenben 3–1-re kikaptak, majd itthon 1–1 lett az eredmény, utóbbi mérkőzésen a tarjániak gólját Básti lőtte büntetőből.

A karmester 1979. no­vember 3-án, hazai pályán, a Debreceni MVSC ellen játszotta utolsó bajnoki mérkőzését az élvonalban, amely összecsapás 0–0-al zárult.

Az SBTC 1980. március 26-án a svéd Jönköping Sodra együttesét fogadta és erre a barátságos találkozóra még egyszer összeállt a legendás Szalay–Répás–Básti középpályás sor. Básti később Pásztóra igazolt, amellyel feljutottak az NB III.-ba, igaz, ott már nem játszott, majd Taron fejezte be az aktív focit.