A sérülése ellenére is a világbajnoki címre gyúr a rétsági tűzoltó

–Nemrégiben súlyos sérülést szenvedett. Mi történt pontosan?

– Két hónappal ezelőtt nagysúlyos guggolásos lábedzést végeztem, amikor beütött a baj. A szükséges és alapos bemelegítést követően megkezdtük a guggolást szabadsúllyal a megszokott szisztéma szerint. Piramis elven lépkedtem fel a súlyokkal, majd 220 kilogrammnál a biztonság érdekében térdbandázst alkalmaztam. Végül elértem a 280 kilogrammot, de előtte szorosan bekötöztem magam és erősen ráhúztam az övet a derekamra. Majd a társamnak elmagyaráztam, mit kell tennie, ha sikertelen lesz a próba. Korábban többször végeztem 300-315 kilogrammos súllyal guggolást, így most sem féltem tőle. Amikor lementem az alsó holtpontig, elindultam felfelé, miközben betört a jobb térdem és nem tudtam kifordulni a súly alól. Továbbá akaratom ellenére is ráterhelődött a 280 kilogramm a bal lábamra. Ekkor szerencsére a társam lerántotta rólam a nehezéket, aminek következtében ő is megsérült. Végül mentővel vittek kórházba, ahol qadtricepsz-szakadást diagnosztizáltak mindkét combizmomba. Ezt követően három és fél órás műtéten estem át, valamint négy hét szigorú fekvésre ítéltek.

– Hogyan telt az elmúlt időszak az Ön számára?

– Nagyon nehezen, hiszen teljesen a páromra voltam utalva, aki mindenben segített, ezért pedig rendkívül hálás vagyok neki. Mentálisan is nagy kihívást jelentett, mivel folyamatosan azon gondolkodtam, hogy képes leszek-e még egyáltalán járni és valaha színpadra állhatok-e majd. De ebben a nehéz helyzetben nemcsak a páromra, hanem a családomra és nagyon sok barátomra is számíthattam.

– Hogyan lehet egy ilyen súlyos sérülésből erőt meríteni?

– Minden sportban benne van a sérülés lehetősége, tulajdonképpen az, hogy az ember egyszer csak nem lesz többé képes a folytatásra. El kellett döntenem, hogy a sebeimet nyalogatom, és örökre rabja maradok a balesetnek, vagy összeszedem magam. Hiszek abban, hogy ez csak egy kényszerpihenő és bármit képes vagyok elérni, ugyanakkor megtanultam, hogy túlhajtani sem szabad magam.

– Mennyi ideje tart a felépülése, illetve a baleset befolyásolja-e a jövőben a testépítést?

– Sajnos a felépülés idejét nem lehet meghatározni, jelenleg 11 hetes műtött bal lábam már teljes tartományban mozog és erősödik, a jobb a bajosabb, de az is rendbe fog jönni. A szakemberek két évet jósolnak, de úgy vélem, november közepére a régi méreteimmel tudok majd rendelkezni. Vélhetően másabbak lesznek egy kicsit az izomformák és a robusztus combjaimra már vigyázni kell. A legerősebb ponton 74 centiméteres átmérőim voltak, most olyan 40–50 lehet. Idén már semmiféleképpen nem állok színpadra, leghamarabb talán jövő ősszel.

– Hogy érzi magát most? Milyen céljai vannak a jövőre nézve?

– Most már jól vagyok. Persze van bennem egy kicsi félsz a jobb combizmommal kapcsolatban, mivel még nem látom teljesen az izomformát. Jelenleg már el tudom magam látni, de időre van még szükségem. Négy hét után lábra állhattam protézissel és mankóval, azóta javul a közérzetem és mindkét eszközt elhagyhattam. A lábaim napról napra reagálnak a rehabilitációra. Emellett nagy öröm számomra, hogy a sérülés ellenére is sikerült egy újabb szponzorral megállapodást kötni. A fő cél azonban továbbra is a világbajnoki cím megszerzése.