Életműdíjjal tüntették ki a gyarmati sportembert

– Egyenes volt az út, mely az egész életét körülölelő sport világába vezette?

– Az életben való indulásomat nem nevezném hétközna­pinak. Egy kiló 65 dekával születtem. Tízéves koromig úgy is kezeltek, hogy vagy megmarad, vagy nem. Szó szerint és képletesen is meg kellett küzdenem az életben maradásért. Örkényben nőttem fel, a falu szélén, az erdő melletti külterületen, és azt hiszem, ez meghatározó volt az életemben. Az ott élő srácok között farkastörvények uralkodtak, a jó fizikai erőnlétre nagy szükség volt. Például az ötvenes években ugye tilos volt disznót vágni, de mégis kellett. Disznóvágáskor minket, gyerekeket küldtek ki az utca végére őrködni. Ha idegent láttunk közeledni, nagyon kellett szaladni, hogy figyelmeztessük az otthoniakat. De például az állóképességre azért is szükségem volt, mert ha egy közös akcióban lemaradtam, engem vert meg a csősz.

– Mikor tette meg az első lépéseket a szervezett sportolás felé?

– A hatvanas évek elején odakerült Örkénybe egy pesti tornatanár, ő látta meg először bennem a későbbi sportolót, az erős, életrevaló fiút, és felkarolt. Ő indított el a versenyszerű sport útján. Többféle sportba belekóstoltam, kipróbáltam magam az atlétikában, a tornában, majd a gimnáziumi évek alatt birkóztam is elég szép eredményekkel. A sikereimet nem a technikai tudásomnak köszönhettem, addigra olyan bivalyerős lettem, ha valakit megfogtam, kiszorítottam a szuszt belőle. A gimi végére meg is nőttem, így a kecskeméti Kertészeti Főiskolán már kézilabdáztam a városi NB II.-es csapatban.

– Hogyan jött a képbe Balassagyarmat?

– A szerelem révén, ide nősültem. Kezdetben agronómusként dolgoztam a környékbeli falvakban, mellette néptáncot oktattam. Később megszereztem a triatlon edzői képesítést, és nagyon megkedveltem a gyerekekkel való foglalkozást. Az ehhez szükséges diplomát az Egri Tanárképző Főiskolán szereztem meg 45 évesen. Ezt követte az ELTE-n egy fejlesztőpedagógusi végzettség. A Magatartászavarok korrekciós lehetőségei hosszútávú sportokkal című könyvem jól ismert a speciális nevelési igényű gyermekek nevelésében. 2001 és 2003 között a Nyírjesi Ridens Szakképző Iskola, majd 2004-től 2010-ig a cserhátsurányi Tessedik Sámuel Általános Iskola igazgatója voltam, onnan mentem nyugdíjba.

– A triatlonnal hogyan került közelebbi kapcsolatba?

– Az 1980-as években az azóta tragikus körülmények között elhunyt Révész László barátom által ismertem meg a versenyszervezést. Abban az időben ő volt a városi sportreferens, együtt szerveztük az Országos Sportnapokat. Magyarországon akkoriban jelent meg a triatlon, amit akkor még vasemberpróbának hívtak. Elmentünk Szombathelyre megnézni az első versenyt. Mikor hallottam, hogy úsznak, futnak és bicikliznek is benne, én meg voltam győződve róla, hogy egy többnapos rendezvényről van szó. Őszintén meglepődtem, amikor kiderült, hogy közvetlenül egymás után zajlanak az erőpróbák. Szerelem volt első látásra, beszippantott azonnal ez a sport. A következő évben meg is szerveztük az első versenyt Bánkon, mert Gyarmaton a Nyírjesi-tóban nem lehetett akkor úszni. Közben az országban is terjedt, egyre népszerűbb lett a sportág. Néhány év után létrehoztuk a Magyar és a Balassagyarmati Triatlon Szövetséget, azóta töretlen a lendület. Idén a 34. Palóc Triatlont fogjuk megrendezni, ami a mai napig jeles, nemzetközivé bővült sporteseménye és egyben idegenforgalmi vonzereje városunknak. Öt alkalommal választotta a Magyar Triatlon Szövetség az év versenyévé a Palóc Triatlont, amely most már mindig a Nyírjesben és annak környékén kerül lebonyolításra. A millecentenáriumi évben, 1996-ban a Honfoglaló Triatlonon 12 társammal közösen jártuk be őseink útját Ukrajna és Magyarország között, 2642 kilométeres távon. 2000-ben Balassagyarmat testvérvárosainak kézbesítettünk meghívót 11 sporttársammal együtt 3486 kilométer teljesítésével négy országban, persze triatlonos keretek között. 2010-ben Rómáig futottunk és bicikliztünk, onnan hoztuk a Szentatya üzenetét Gyarmatra.

– A sporton kívül mi tölti ki a napjait?

– Nyugdíjasként ismét hódolhatok régi szenvedélyeimnek: az irodalomnak, a verseknek, a Gyarmati Színkör tagjaként a színjátszásnak. De fafaragással is foglalkozom, számos szobrom található magánlakásokban, közintézményekben és közterületen is.

Névjegy

Sztancsik József pedagógus, néptáncos, sportoló 1951-ben született Budapesten. Fiatal korát Örkényben töltötte. Nagykőrösön járt gimnáziumba, majd Kecskeméten, a Mezőgazdasági Főiskolán tanult tovább. 1994-ben az Egri Tanárképző Főiskolán pedagógusi, 1997-ben az ELTE-n fejlesztőpedagógusi diplomát szerzett. Balassagyarmat Város Önkormányzatától 2015-ben a Pro Urbe kitüntető címet kapta a városban végzett sportszervezői tevékenységéért. 2020-ban a Magyar Triatlon Szövetség Életműdíjjal ismerte el eddigi munkásságát. Sztancsik József két gyermek édesapja és öt unoka boldog nagypapája.