Olimpikont is adott az országnak a 85 éves tarjáni edző

A neves sportember 1934. január 4-én, Kunszentmártonban látta meg a napvilágot. Szentesen érettségizett és mivel már gyermek- és ifjúkorában is nagyon szerette a mozgást, számára természetes volt, hogy az akkoriban Testnevelési Főiskolának nevezett intézményben tanuljon tovább és szerezzen diplomát. Több mint hatvan esztendeje él Salgótarjánban, ahová – édesapja révén erdélyi gyökerekkel rendelkezvén – a hegyek szeretete és a síelés lehetősége vonzotta.

A Bartók Béla úti Általános Iskolában kezdett el tanítani, de gyors egymásutánban megismert más típusú oktatási intézményeket is. Dolgozott a közgazdasági és gépipari technikumban, Baglyasalján – ott az igazgatóhelyettesi tisztet is betöltötte – majd a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe került, ahol 1957-től ’75-ig csaknem két évtizedet töltött.

Mintegy 900–1000 fiatal volt a gondjaikra bízva, reggel héttől este kilencig folyt az oktatás. Sok ügyes tanítványainak egyike, Szoó József később az SBTC NB I.-es labdarúgócsapatának stabil tagja lett, az ugyancsak futballista Kocsis Lajos pedig a Stécé után a Honvédba igazolt, olimpiai bajnoki címig jutott és harmincháromszor ölthette magára a magyar válogatott címeres mezét.

1975-ben átmenetileg megszakadt Szepesi Antal tanári karrierje, mert kinevezték az átadás előtt álló sportcsarnok igazgatójának. Jelentős eseményekkel, szép emlékekkel teli két esztendőt töltött a számára kihívást jelentett új funkciójában.

Vezetésével szervezték meg a sok élsportolót is felvonultató látványos avatóünnepséget, itt járt például a világbajnok brazil röplabda-válogatott s a legendás Papp László vezette magyar ökölvívócsapat legjobbjai többször is itt mérkőztek meg aktuális ellenfeleikkel. A bevételorientált városi sportcsarnok helyet adott számos könnyűzenei koncertnek, köztük a világhírű Gilbert Bécaud francia énekes nagy sikerű fellépésének is. Az intézményvezetés után 1977-ben a város sportegyesületeiből, kialakított STC elnöke lett s nem kevesebb mint huszonegy szakosztály tevékenységét irányította. E mesterséges szervezet élén négy évet töltött el, s miután hiábavalónak érezte erőfeszítéseit, 1981-ben saját akaratából véget vetett klubelnöki munkájának és visszatért az iskolák világába.

A továbbiakban szakfelügyelő, szaktanácsadó lett, a kötelező óráit az akkor még az egykori ISZI helyén, az acélgyár tőszomszédságában működött Madách Imre Gimnáziumban tartotta meg. Amikor pedig kettévált a tantestület, Szepesi Antal is Arany János úti új épületbe került. Rá várt a tornaterem úgymond beüzemelése s kollégáival együtt ők alakították ki a bitumenes sportpályákat is. 1994-ben nyugállományba vonult, de még egy darabig tanított s sokáig csupán ügyszeretetből atlétikaedzéseket is tartott.

Edzői pályafutása külön fejezetet képez pályaképében. E munka – amelyhez mint egykori atléta kapott kedvet – nagy szerelmévé vált. Annál is inkább, mert ez irányú munkássága igencsak sikeresnek bizonyult. Két alapelvet – a kiválasztást és a tehetséges versenyzők megtartását – tartott különösen fontosnak. Legsikeresebb tanítványa a többszörös magyar bajnok, csúcstartó, sokszoros válogatott, a mexikói és a müncheni olimpián járt Komka Magdolna magasugró volt, akivel a ’60-as évek közepétől 1972-ig dolgozott együtt a Salgótarjáni Kohász SE színeiben. Előfordult olyan eset is, amikor két általa edzett versenyző – Komka Magdolna és Bíró Éva – végzett az országos bajnokság első és második helyén. Jó néhány más mentoráltja is ért el figyelemre méltó eredményeket korosztályos megyei, területi és országos bajnokságokon.

Fentiek alapján nem véletlen, hogy Szepesi Antal elégedett, megbecsült emberként összegzi az elmúlt évtizedeket. Csak azt sajnálja, hogy nem sikerült még egy Komka Magdolnához hasonló versenyzőre találni.

Alapvetően jó egészségi állapotban érte meg a 85. évét. Rendszeresen kijár somoskőújfalui telkére, ahol várják a madáretető vendégei. A televízióban főként a kézilabda-mérkőzéseket nézi rendszeresen, a labdarúgásban a magyar vonatkozású meccseken kívül a nemzetközi kupák érdeklik. Saját sportágában, az atlétikában az utánpótlást nevelő edzőkben reménykedik, mert tehetségekben egész biztos most sincs hiány. Örömmel töltötte el, hogy a jelenlegi madáchos testnevelők a minap is meghívták körükbe az óévbúcsúztatató összejövetelükre.