Kutatta a Ravasz család történetét a salgótarjáni író

Az akkor elhunytak sorában Ravasz István személyében volt egy 18 éves, abban az évben a helyi Madách Imre Gimnáziumban kiválóan érettségizett és ősztől már egyetemistaként a fővárosban tanult költőtehetség is, akit a megyei rendőr-főkapitánysággal szembeni lakóházuk előtt szénlapátolás közben ért a lövés. Emlékét a családtagokon kívül elsősorban volt iskolája őrzi: éveken át rendezett a nevével fémjelzett középiskolai versmondó versenyt, többek között a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület közreműködésével. 

A Ravasz családról oszt meg érdekességeket

Ezen együttműködés keretében az önkormányzat és a POFOSZ támogatásával 2002-ben emléktábla is került a Rákóczi úti ominózus épület falára. Dicséretes az is, hogy 1999-ben az egyik gimnáziumi osztálytársa, barátja, Doubravszky Sándor összegyűjtötte és Levél címmel könyvben jelentette meg Ravasz István verseit. A kötetnek a későbbiekben – például a Nógrád Megyei Hírlap részvállalásával – több kiadása is megvalósult. 

Ezen előzmények ismeretében döntött úgy Sulyok László nyugalmazott újságíró, lapunk egykori főszerkesztője, jó néhány kötet szerzője, s nem mellesleg annak a Rákóczi úti háznak a lakója, amely előtt a tragédia bekövetkezett, hogy kitartó, alapos munkával feldolgozza a Ravasz család élettörténetét. Többévi kutatómunkát szánt rá, hogy bemutassa főként a szülők – Matolcsy Margit énekművész és id. Ravasz Dezső gimnáziumi igazgató –, valamint a másik fiuk, Ravasz Dezső tanár munkásságát. 

Sulyok László nemrég a Dornyay Béla Múzeum Baráti Körében beszélt a Számomra nincs már szerelem című könyvéről. Munkája kiadásának nincs meg az anyagi fedezete, pedig fontos lenne, hogy e helytörténeti dokumentum napvilágot lásson.