Lokálpatrióták tisztelegtek a zagyvapálfalvai operaénekes emléke előtt

Fentiek nincsenek másként Nógrád vármegye székhelyén sem, ahol – mások mellett – az Operabarátok Köre, illetve a Hagyományőrző Civil Társaság tagjai szisztematikusan kutatják az ilyen témákat. A lokálpatrióták különböző módokon igyekeznek ráirányítani a figyelmet az elmúlt időszakok értékeire is.

Az elsősorban Dupák Sándorné, dr. Sándor Ottó és Valiskó Ferencné nevével fémjelzett zenerajongók az elmúlt néhány évben nagy szerepet játszottak abban, hogy a Szurdokpüspökiben született Radnai György, a Sámsonházáról elszármazott Kukely Júlia illetve a salgói Komlóssy Erzsébet operaénekesek munkássága érdemei szerinti figyelmet, elismerést kapjon az utókor részéről. 

Ebbe a sorba tartozik a minap a Váczi Gyula alapfokú művészeti intézményben – rövidebb nevén a zeneiskolában – tartott rendezvény is, amely Bódy Józsefre, a Zagyvapálfalván 1922. március 2-án született Liszt- és Nívódíjas operaházi basszistára volt hivatott emlékezni. Életútját – alapos előtanulmányok, kutatások adatainak birtokában – a névrokon Bódi Györgyné dr., a Balassi Bálint Könyvtár nyugalmazott igazgatója, helytörténész mutatta be.

Mondandójából kiderült, hogy Bódy József vasutascsalád sarjaként látta meg napvilágot. Ötéves volt, amikor három testvérével együtt elvesztette édesanyját. S miután állomáselöljáró apját messzire helyezték, a fiút anyai nagyapja, egy erdész nevelte tovább. Úgy látszott, hogy ő is a MÁV alkalmazottja lesz: a Magyar Vasutas című újság nem véletlenül nevezte egy 1974-es cikke címében a „mi művészünk”-nek, azonban a gimnázium énekkarában egy szaktanár felfigyelt a hangjára s elhatározta, hogy a fiatal tehetségből énekest farag. 1939 szeptemberében 17 évesen Székelyhidi Ferenc előtt énekelte a Száll a kakas már című dalt, s az operaházi énekmester tanulásra és tanításra alkalmasnak találta a jelöltet.

Bódy József 1943-ban lett az Operaház ösztöndíjas énekkari tagja. 1945 húsvét vasárnapján a Veresegyházán – amely településhez szoros szálak fűzték, csakúgy mint később Fóthoz – a Szent Erzsébet-templomban Simándy Józseffel a Passiót adták elő: Bódy József Jézust formálta meg. Négy év után a vidéket járó úgynevezett Gördülő Operában a Tosca börtönőreként már szólószerepet kapott. 1950-ben a Szegedi Nemzeti Színházba került s onnan vendégként 1952. május 4-én a fővárosi operában énekelte Verdi Rigolettójából Sparafucile szerepét. S miután rövid idő alatt megtanulta a Varázsfuvola Sarastróját németül, 1952 őszétől a vezető zenei színház rendes tagja lett. 

Pártfogója, támogatója volt – mások mellett – Székely Mihály énekművész s a nem kevésbé jeles Ferencsik János és Komor Vilmos karnagy. S a kiváló hangadottságú Bódy József fokozatosan az operairodalom nagy basszus szerepeinek a megszólaltatója lett. Továbbfejlődésében egyengette az útját Svéd Sándor is. 1966-ban és ’67-ben a svájci Bern, Genf és Zürich színpadjain lépett fel, de énekelt Párizsban és Milánóban is. Saját véleménye szerint külföldön a legnagyobb sikerét talán VIII. Henriik szerepében aratta.

1970 őszén a sajtó arról számolt be, hogy Budapesten, az Operaházban – két pályatársával együtt – házi ünnepség keretében aranygyűrűvel köszöntötték karrierje 25. évfordulója alkalmából. Másfél évtizeddel később azonban már az 1985 karácsonya előtt bekövetkezett haláláról írtak mély részvéttel a lapok: többek között az Új ember és a Film, Színház, Muzsika. 

Élete értelmét a zenében – nótaénekesnek is kiváló volt – és a családban találta meg. Három leánya és két fia született. Őket nem szánta művészi pályára, mert azt igencsak göröngyösnek találta.

Az emlékesten megjelent és szót kért a Pálfalváért Lokálpatrióta Egyesület képviseletében Tóth Péter is és bejelentette, hogy 2022 őszén – más szervezetekkel összefogva – Salgótarján zagyvapálfalvai városrészén, a Kálmán Imre út 36 szám alatt sikerült emléktáblát állítani Bódy József tiszteletére. 

A zeneiskolai emlékezés bensőségességét, színvonalát nagy mértékben emelte a helyi Liszt Ferenc Kamarakórus vezetőjének és egy tagjának közreműködése. Az együttes vezetője Gúthy Éva zongorán kísérte Skoda Ferencet, aki élményszerűen énekelte el Sarastro áriáját Mozart Varázsfuvolájából és egy nótacsokorral is kedveskedett a megjelenteknek.