Nógrád ezer arcát és csodáját örökíti meg a salgótarjáni természetfotós

Az Otthonunk címmel felruházott fotótárlatot Farkas Dezső nyitotta meg trombitajátékával, majd Kun Péter, a kiállítás szervezője, a Váczi művésztanára ajánlotta a képeket az érdeklődők figyelmébe. 

– Kövesligeti István már évek óta megállás nélkül, szívvel-lélekkel készíti fotóit. Bár autodidakta módon kezdett bele a kattintgatásba, mára azonban képei nem csupán jók, de valódi művészi értéket is rejtenek magukban – mondta Kun Péter, hozzátéve: – A mai, modern korban szinte már bárki lehet fotós csak azért, mert van egy jó telefonja, esetleg mesterséges intelligencia használatával ámulatba tudja ejteni az embereket. István képei azonban egyáltalán nem tucatképek, kiállításával is visszaránt bennünket a földre, hogy úgy mondjam, az „otthonunkba”.

A művésztanár  szerint a kiállító képalkotói tehetségét a génjeiben hordozza, ugyanis egykor a képzőművészeti szakkör tagjaként is remekül helytállt. A méltatás során az is kiderült, Kövesligeti István képeit szeretetből, szabadidejében, s nem utolsó sorban tisztán készíti. Mindez annyit jelent, hogy a képeken utólag csupán minimális képjavításokat – fényerő, kontraszt – végez, ám effektet és manipulációt egyáltalán nem alkalmaz rajtuk, így minden, amit az érdeklődő látni vél, az eredetiséget és őszinteséget hordoz. István számára a fotózás igazi kísérletezést is jelent, mindig ráharap az olyan témákra, melyek minél érdekesebbé és változatosabbá varázsolhatják a portfólióját.

–  A felsorakoztatott képek mindegyike Nógrád tájait, csodáit, épületeit és állatait tárja elénk olyan formában, ahogyan még nem láttuk. E fotók a pillanat szépségét őrzik, valamint azt az ember nélküli természetet, melyet rohanó világunkban sokszor képesek vagyunk háttérbe szorítani – emelte ki a szervező, aki szerint a kiállítás azt is jól tükrözi, hogy mi, nógrádiak az ország egyik leggyönyörűbb pontján élünk, s büszkék lehetünk arra, hogy ez a hely az otthonunk.

A művésztanár hangsúlyozta: a képeken visszatérő motívumként jelennek meg egyebek mellett a hegyek, az erdők, az állatok és a várak, s a mindig jól megkomponált képekből áradó energia egyszerre ejti ámulatba és nyugtatja meg a befogadót. A természetfotós művészi tehetségét jól példázza, hogy több kiállításon bemutatta már képeit, de katalógusokban és könyvekben is visszaköszönnek alkotásai.

Kövesligeti István portálunk érdeklődésére munkásságát úgy összegezte: – Igazi megszállott vagyok, ha fotózásról van szó! Legyen nappal vagy éjszaka, ha menni kell, akkor megyek! Hozzátette: a szépséget szereti leginkább megfotózni, melyhez nagy segítséget jelent, hogy olyan gyönyörű helyen él, mint Nógrád. – Régóta fotózom már, de komolyabban – tükörreflexes géppel – három-négy éve kezdtem el kattintani. Igazi lokálpatriótának vallom magam, Salgótarján és környékének csodáit, állatait és várait rendre megörökítem – emelte ki a természetfotós.

Az egykor rendőrként szolgáló Kövesligeti István szerint a természetfotózás másik nagy előnye, hogy mindig össze lehet kötni egy kellemes kirándulással, ő naponta akár tíz kilométereket is lesétál a vágyott kép érdekében. 

 – mesélte a fotós, aki szerint ahhoz, hogy az elképzeléseit eredményesen meg is tudja valósítani, elengedhetetlen fotótechnikailag is felkészülni az adott munkára.  

A természetfotós elárulta: kedvenc helyei a salgói vár és a Karancs-kilátó, ugyanis magasból szereti a legjobban pásztázni a tájat. Az "Akkor fotózz, amikor más nem, s onnét, ahonnét más nem!" elvet követve képes útnak indulni egy jó fotó reményében akkor is, amikor mások már alszanak, vagy a mínuszok és a vihar miatt épp ki sem mozdulnak a lakásból. Ennek köszönhetően megannyi egyedi pillanatot örökített már meg, idén egyebek mellett Salgó várából a sarki fényt is sikerült megfotóznia. 

A terveit érintően a fotós elárulta, hogy minden évszaknak megvan a maga bája, amivel még lehet játszani, de nagy vágya, hogy a világító felhőket minél különlegesebben el tudja kapni. Kövesligeti István nagy szenvedélye volt az íjászkodás, manapság pedig a siklóernyőzésnek hódol.