Kövér cseppekben csurgott a vérvörös nedű a borospoharakba a romhányi szüreti felvonuláson

Hőségben várakozott a mulatásra áhítozó nép a Szátok felé eső faluvégen található útkereszteződésben. Lovaskocsi platójáról kalapos férfiú sorra szólította le a járókelőket és bámészkodókat, a kínálással megbízott úr. Egy idős férfi nem volt rest, azonnal odasétált, és máris csorgott a műanyag poharába a vérvörös színű, édes nedű, majd miután felhörpintette a bort, hanyag mozdulattal zsebre vágta a poharat, hátha egy másik ponton újabb kínálásba botlik. 

Szemközt – szintén kalapban – Vezér Attila, a nyugat-nógrádi község polgármestere széles karjelzésekkel irányította a forgalmat – pontosabban a felvonulás szekereit és elemeit irányította a maguk helyére. Pompás lovaik nyergében gyönyörű viseletet öltött ifjú leányok érkeztek meg, és hamarosan feltűnt a kisbíró, aki felpattant a közelben álló kocsi tetejére: mindenfajta mikrofon használata nélkül érces hangon harsogta humoros szövegét, beszámolva a falu életéről, felhívva mindenki figyelmét a szüret élvezetére. Odébb a Folt zenekar, Lenkó Péter prímással az élen húzta a talpalávalót, a szó szoros értelmében, hiszen táncos lábú párok perdültek az út közepére, és járták bőszen a csárdást.

A következő percben már intettek a szervezők, a menet elindult, és meg-megállva a falu fontosabb helyein, egészen a Bereczki Máté Művelődési Házig vonult, itt pedig kifulladásig folytatódott az őszköszöntő mulatozás.