Egy kártyajáték szimbolikáját használta könyve megírásához

A Budapesten élő szerző első könyvének második bemutatóját úgymond itthon – jelesül a városközponti KultPont Kávéházban – tartotta. A helyszínen többségében egykori általános és középiskolás osztálytársai jelentek meg, de ott volt néhány bolyais tanár is, minthogy Petrovics Zsuzsanna 1982-ben a nagy matematikus nevét viselő, jó nevű gimnáziumban érettségizett. 

A beszélgetőpartneri szerepet Balga Józsefné vállalta magára, aki ugyancsak ennek a Boródi Ferencné osztályfőnök vezette közösségnek volt a tagja annak idején, s manapság is rendszeres résztvevője az évente éppen Petrovics Zsuzsanna szervezésében sorra kerülő találkozóknak. A moderátor által feltett kérdésekből, illetve az azokra adott válaszokból a spontán érdeklődők számára is körvonalazódott egyrészt a szerző eddigi életútja, karaktere, másrészt a könyv tartalma. 

Kiderült, hogy az érettségi után végleg elkerült Salgótarjánból, de a kapcsolatot soha nem szakította meg, s mind a mai napig táplálkozik az itteni gyökerekből, bányász édesapja bátorságából, céltudatosságából, vitalitásából. Mindennek nem kis szerepe volt abban, hogy realizálta a benne évekig érlelődött elhatározást, és két hét alatt a szigligeti alkotóház – amelynek falai között úgymond nagy írók zseniális művei születtek – atmoszférájában megírta első könyvét. A célja az volt, hogy kinek-kinek önismeretét erősítendő a nyilvánosság elé tárja a nehézségektől, küzdelmektől sem mentes, két egészségügyi szakintézmény katedráin egyetemet végzett pedagógusként eltöltött harmincöt év általa fontosnak tartott néhány tanulságát, élén a prevencióval. Mondandója, illetve a történetekben szereplő valós személyek megjelenítéséhez – mint a könyv címe is jelzi – egy francia kártyajátékban talált adekvát formát. 

Természetesen fontos volt az is, hogy a Dream Vision 47 kiadó vállalta a kötet életre hívását a szerkesztő Padányi József, a borítótervező Kebuszek Kristóf és a lektor Dányi Gabriella közreműködésével. Utóbbi szerint a könyv egy izgalmasan megírt életrajz. A szerző szemüvegén látható világ egy motivációs tréningnek, lelki megtisztulásnak is beillik. 
Petrovics Zsuzsanna elmondta, hogy már megszületett benne a második könyv megírásának belső kényszere is. Miután 2010-ben végigjárta az El Caminóként ismert Szent Jakab zarándokutat – előtte pedig a magyarországi kéktúrát is teljesítette –, e nagy megmérettetés fontosabb tapasztalatait, érdekesebb élményeit tervezi közreadni. S a nyugállományba vonulásával felszabaduló szabadidejében festeni is kezdett. A képzőművészet iránti vonzódását az is erősíti, hogy a gimnáziumban Czinke Ferenc művésztanár tehetségesnek tartotta.