Új arcokkal ismerkedett meg a Zenthe színház közönsége

Az előadás jellemzőjeként – természetesen a darab értékei mellett – az is megemlíthető, hogy többen most mutatkoztak be a nézőknek. Mindenekelőtt a rendező, Horváth János Antal említendő, aki első esetben rendezett itt úgymond teljes estét betöltő előadást. Ennek előzményeként már színre vitt egy Rejtő Jenő írásaiból szerkesztett kamara-előadást, amelyet a Kodály Zoltán Általános Iskolában mutattak be. A fiatal szakember – aki forgatókönyvíró szakon végzett a színházművészeti egyetemen – felmenői révén kötődik Nógrádhoz, leginkább Szécsényhez. Egyik nagymamája jelenleg is Salgótarjánban él. 

Budapesten egy magyar–spanyol nyelvű gimnáziumban érettségizett, s miután akkor éppen indult az említett, számára szimpatikus, jövőjét meghatározó szak, oda jelentkezett – sikerrel. Huszonkilenc éves, de már szép munkákat tudhat magáénak, s a közeljövőben is komoly feladatok várnak rá. Mindenekelőtt január 20-án a Zenthe Ferenc Színház mutatja be az általa írt és rendezendő A főszereplő című vígjátékot, de új kihívások várják Dunaújvárosban és Szombathelyen is. 

Még szorosabban kötődik Szécsényhez – az egyébiránt balassagyarmati születésű Pásztor Máté, ugyanis ott nőtt fel, a városban érettségizett és a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola Szécsényi Tagintézetében ismerkedett a színjátszás alapjaival, majd 2004-től a Gór Nagy Mária Színitanoda növendékeként mélyítette el szakmai hozzáértését. 

Pályáját – ahogy mondani szokás – szabadúszóként kezdte, s 2013-tól ez idáig a Turay Ida Színház társulatának volt a tagja. Életkorához – 36 éves – képest több főszerep és sok jelentős alakítás fűződik a nevéhez, játszott filmekben, tévéjátékokban is. Örül, hogy a „Buborékok”-ban megformálhatta az életművész Chupor Aladár alakját. Úgy érzi, hogy ez a barátságos, fiatalos, egyszersmind igényes közeg hozzájárul továbblépéséhez. 

Sikó Koppány neve akkor bukkant fel Salgótarjánban először, amikor a város centenáriumára meghirdetett drámapályázaton az I. kategóriában – amely Zenthe Ferenc filmjeihez kapcsolódott – különdíjat nyert a Jób lázadásával. A budapesti születésű ifjú színművész Szentesen a drámapedagógiai gimnáziumban érettségizett, egy évig a Nemes Nagy Ágnesről elnevezett művészeti iskolában tanult, majd a kaposvári egyetem hallgatójaként idén szerzett színművészdiplomát Bakos-Kiss Gábor és Bozsik Yvett osztályában. Minthogy gyermekkora óta táncol, hamarosan szerepet is kap a Nemzeti Táncszínházban. A Zenthe társulatához Susán Ferenc rendező invitálta meg elsőként a „Buborékok” egy szerepével, amelyben nagyon jól érezte magát, mert feltétel nélkül bíztak benne az alkotók. A későbbiekben fellép majd A főszereplő című darabban és több beugrás is vár rá. 

Egyetlen hölgy e csapatban Szilvási Judit, aki a fennhéjázó Solmay család egyik férjhez adandó leánya, a rátarti anyát követni akaró Aranka szerepében debütált itt. Debrecenben született, Budapesten a Madách Musical Műhelyben, a rangos színház stúdiójában pallérozódott, majd 2009-től játszott is a Madáchban, a Turay Ida és az Új Színházban. 2020-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-drámajátékos szakon végzett. 

Bár a Zenthe társulatának egy részével ezen előadás kapcsán találkozott először, e befogadó szellemű, pozitív kisugárzású kollektívában könnyen ment számára az ismerkedés, barátkozás. Ráadásul – véleménye szerint – jó a darab, és számára szimpatikus módon, kreatív hangulatban folytak a próbák. Ezekben a napokban „A tanítónő”-ben vett át egy szerepet, és várja a Játszd újra Sam! című Woody Allen-vígjátékot, amely új kihívást tartogat számára. 

Az itt most debütált színművészek doyenje, a 61 éves Harmath Imre értelemszerűen más korosztályt képvisel. A Zenthe színházról már jóval korábbról voltak ismeretei, kedvező benyomásai, hiszen felesége, Vándor Éva évek óta a társulat ismert és elismert tagja. A férj sem csalódott, mert a próbafolyamaton és a „Buborékok” eddigi két előadásán kiválóan érezte magát az eladósodott Solmay família fejeként. 
Számára örömet jelentett valamennyi játszótársával színre lépni, nem is beszélve a rendező toleráns, de határozott stílusáról. Azt külön is hangsúlyozta, hogy a színház a garzonházi művészlakásokban remek körülményeket biztosít számukra. Az erkélyről kinézve még a hegyek látványa is élvezetet nyújtott számára.