Ősök örökségét őrzi a közel százéves épület minden szeglete Mátranovákon

A falu főutcája mellett álló épület úgy simul bele a házak sorába, hogy az egyszerű szemlélő nem is sejti, milyen kincseket rejtenek a falak. A Szabadság úti ingatlan homlokzatán tábla hirdeti, hogy itt található az Ősök háza, amelynek szobái hűen őrzik az egykori lakók és a községben élők hagyatékát és emlékét. 

– Apai nagyapám építette a házat 1933-ban, itt élt a feleségével és három gyermekével, közülük a legfiatalabb volt az édesapám – idézi fel az épület történetét Soproni Zoltánné. – Nővére Amerikába költözött, a bátyja a közelben építkezett, apukám pedig itt maradt a szülői házban, itt születtem és itt nőttem fel én is. 

Mint mondta, egész életében vonzódott a palóc bútorokhoz, a nagyszülők hagyatékát az épület padlásán őrizte. Tizenhat esztendős volt, amikor elhunyt az édesapja, akinek megígérte, hogy vigyázni fogja az ősök emlékét. Azonban hosszú idő telt el, mire meg tudta valósítani az elképzelését, és a megörökölt, valamint a helyiek által felajánlott eszközökkel, bútorokkal be tudta rendezni a szobákat. 

– Tb- és munkaügyi ügyintézőként dolgoztam a közútnál, emellett a családról való gondoskodás és a ház körüli feladatok mellett nem volt időm megnyugtatóan rendezni őseim hagyatékát. Amikor nyugdíjas lettem, rögtön belevágtam, és a helyi nyugdíjasklub tagjainak segítségével sikerült megvalósítani az elképzelésemet – mesélte Erzsike néni. 

A vályogház szobáiba lépve visszarepülhetünk egy ma már szinte elfeledett világba. A nyári nap forróságát itt nem lehet érezni, kellemes hűvösséget áraszt a veranda eredeti cementlapja. A tisztaszobába lépve sokan köszönnek az életnagyságú bábuknak, amelyeket szintén a helyi asszonyok segítségével készített el, és öltöztetett mátranováki népviseletbe a házigazda. A korabeli berendezési tárgyak, a lisztes láda, a fiókos kasznik, a vásznak és a százesztendős ágynemű hűen tükrözik az ősök emlékét. Az egyik legnagyobb érték a szobában az 1893-ban készült tulipános láda, amely Erzsike néni dédszüleié volt. 

A konyhában különféle eszközök idézik vissza a múltbéli sütés-főzés emlékeit, míg a sarokban álló fürdőszobai kellékek a tisztálkodás – ma már nehezen elképzelhető – körülményeibe nyújtanak bepillantást. A földes kamrában a mindennapi élet tevékenységeihez használt szerszámok sorakoznak, ezekkel művelték a földet, sütötték a kenyeret, dolgozták fel a disznót a helyiek. A negyedik, s egyben utolsó szobában – ami a szülők emlékét őrzi – már egy másik korszakban barangolhat a szemlélődő. Itt a bányászat eszközeit és az egykori Ganz gyár korabeli fotóit tekinthetik meg az érdeklődők. 

– A ház mindig nyitva áll a látogatók előtt, sokan kíváncsiak a gyűjteményre. Táborozó fiatalok és a faluban vendégeskedő külföldiek is szívesen jönnek hozzám – mondja Erzsike néni. – Belépőt senkitől sem kérek. Örülök annak, ha megnézik a számomra oly értékes családi kincseket és annak, hogy megtartottam az édesapámnak tett ígéretemet. 

Lánya és most tizenkét éves unokája ápolja majd az értékes hagyatékot

Az Ősök házának elkeresztelt, közel százéves épületen mindig van javítani való. A csatornázást, a szobák, az ajtók és ablakok festését, más renoválást már elvégeztetett a házigazda, akinek a takarítás és karbantartás folyamatos feladatot ad. 

– Szeretném elvégezni a külső felújítást, és a tetőt is le kellene cserélni – ismertette Soproni Zoltánné, aki azt is elmondta, hogy ezek megvalósításához pályázati támogatásban bízik. Erzsike néni arra is kitért, hogy tervei között szerepel még két életnagyságú bábu elkészítése. A konyhába egy pipázó bácsit, a szövőszék mellé pedig egy öregebb asszonyt képzel el. A kivitelezésben a nyugdíjasklub tagjai is segédkeznek majd. Egy régi receptekből álló füzet már összeállt, amibe saját kezűleg írta le az édesanyja által is készített finomságok elkészítési módját Erzsike néni. Ezenkívül egy anekdotákat tartalmazó gyűjteményt is szeretne összeállítani. 

– A lányom és a 12 éves unokám is szívesen töltik idejüket az őseink örökségével berendezett szobákban. Így biztos vagyok abban, hogy az általam megőrzött hagyatékot tovább ápolják majd – zárta szavait Soproni Zoltánné.