45 ezer ember előtt lépett fel a salgótarjáni zeneszerző

– Nyolcévesen kezdted zenei tanulmányaidat a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskolában. Miért pont a hegedűt választottad hangszerednek?

– Kisfiúként valójában először zongorázni szerettem volna, nagyon tetszett a hangszer kiállása! A zeneiskolában azonban nem volt hely a szakon, így a hegedűt választottam. Az unokatestvéreimet ugyanis többször hallottam már előtte a vonós hangszeren játszani, de a nagypapám is autodidakta módon húzta a nótát. Végül a zene olyannyira a részemmé vált, hogy a tanulmányaimat ezen a pályán folytattam. A középiskolát a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban kezdtem el, jelenleg pedig a Zeneakadémián zeneszerzést tanulok.

– Mikor szerezted az első darabodat?

– Általános iskolás voltam, amikor az első kezdetleges próbálkozásaimból néhány „amatőr” darab megszületett, majd a zongoratanulással párhuzamosan már egyre többször komponáltam kisebb zeneműveket. Ekkor még különféle darabok összevágására alapoztam, még egy Szekeres Adrienn-számot is beledolgoztam. Nyolcadikos voltam, amikor az egyik barátom ballagásán először eljátszottuk a közönségnek egy szerzeményemet. Nagy sikere volt, de bevallom, ezt ma már nem vállalnám nyilvánosan! Az első igazán felvállalt művemet – egy vonósnégyest – a konzervatóriumban írtam az országos Sugár Rezső Zeneszerzőversenyre, amivel a dobogó második fokára állhattam. Ez az eredmény pedig nagy lendületet adott a folytatáshoz…

– Ezt követően pedig sorra jöttek a sikerek. Mely eredményekre gondolsz vissza máig jó szívvel?

– Szeretem magam különféle versenyeken megmérettetni, mert az elismerések minden alkalommal megerősítenek abban, hogy jó úton járok. A Zeneakadémia első éves hallgatójaként megosztott első helyet szereztem tavaly az I. Budavári Beethoven Zeneszerzőversenyen. Óriási meglepetésként ért a győzelem, ugyanis az esélytelenek nyugalmával indultam. A Zeneakadémia háziversenyén, ahol a mesterhallgatók is indulhatnak, szintén első helyet sikerült szereznem.

Emellett jó szívvel gondolok vissza egy csehországi megmérettetésre is, ahol bár kiemelkedő eredményt nem értem el, mégis hatalmas élmény volt megismerni a hozzám hasonló külföldi diákokat. Emellett Olaszországban két helyszínen is eljátszották idén egy zeneművemet, amelyet hatalmas megtiszteltetés volt élőben is hallani.

– Mit gondolsz, meg tudsz majd élni pusztán zeneszerzésből?

– Ha az emberek zeneszerzőkről beszélgetnek, akkor többnyire Mozart, Bach és Beethoven kerül a középpontba. Pedig, ma éppúgy léteznek zeneszerzők, mint egykor. Szeretném hinni, hogy van jövője a szakmának! Régebben a pénzügyi terület is vonzott, közel egy éven át dolgoztam is tanácsadóként. Ma már azonban nem kérdés, hogy zene nélkül nem tudnék élni. Szükségem van a tapsra és a show-ra…

– Idén a Sziget Fesztivál nagyszínpadján zenéltél. Milyen élmény volt?

– Felejthetetlen! Egyébként nem ez volt már az első „szigetes” élményem, ugyanis évekkel ezelőtt álltam már hegedűsként a komolyzenei színpadon, míg tavaly egy szimfonikus zenekar szervezőjeként tevékenykedtem. Idén nagy megtiszteltetés volt, hogy meghívtak a nagyszínpadra, bár először nem akartam vállalni. Végül rábeszéltek, s elhittem, hogy meg tudom csinálni! Több mint 45 ezer ember előtt fellépni igazi extázis volt!

– Zeneszerzőnek vagy zenésznek tartod inkább magad?

– A zeneszerzés az én utam, de a saját darabjaimat játszani is nagyon szeretem. Nagyon meghatározó a zeneszerzői pályámon, hogy felkértek a zenetörténet első lovári nyelvű miséjének a megírására, amit jövő év elején a fővárosban, a bazilikában fogunk bemutatni Kökény Attila és Szőke Nikoletta közreműködésével. Emellett 2020-ban ez a darab a Eucharisztikus Világkongresszuson is felcsendülhet a pápa jelenlétében.

– Hogyan jellemeznéd a szerzeményeidet?

– Akik jól ismernek, azok mindig meglepődnek egy-egy szerzeményemet hallva, mondván, hogy ez nem is én vagyok! A műveim elsősorban depresszívek, ugyanis én alkotás közben kiírom magamból a negatív energiákat. Ha valaki a darabjaimat hallgatja, mindig érdemes tovább gondolni a történetet…

– Mi a mottód?

– Lehet, hogy manapság már közhelynek számít, de igaz: semmi sem történik véletlenül...

Csábítja Amerika a komponistát

Oláh Patrik Gergő a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar tagjaként nagyközönség előtt először a József Attila Művelődési Központban játszott.

– A zenekarral Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét adtuk elő, amely máig meghatározó az életemben. A zeneszerző darabjai gyermekkorom óta átütő erővel hatnak rám, de Beethoven elmélyültségét, Bach összetettségét, Mozart zsenialitását, Haydn egyszerűségét is kedvelem. A klasszikus zene mellett a dupstep és a technózene legnagyobb rajongója vagyok! – mondta kérdésünkre a fiatal zeneszerző, aki mindenekelőtt szeretné elvégezni a Zeneakadémia alap- és mesterképzését is.

Gergő elárulta: emellett már versenytervek is vannak a fejében, s szeretne visszatérni jövőre Csehországba is, hogy minél jobb helyezéssel térjen haza. Koncertszervezőként is kipróbálná magát, de hatalmas álma, hogy a Harvard Egyetemen doktori diplomát szerezzen.

– Ha Amerikában klasszikus zeneszerzőként vagy dupstep DJ-ként befutnék, az maga lenne a mennyország! – tette hozzá Gergő.