Nem úszták meg a törpeharcsák a gyérítést a salgótarjáni Tóstrandon (videó)

A 3,4 méter mélységű mesterséges tóban 19 halcsapdát helyeztek el, ezeket háromnaponta húzták ki és mérték le a súlyukat. A nyári és az őszi időszakkal együtt összesen több mint 220 kilogramm törpeharcsától szabadították meg a tavat. – Ez a halfajta a melegebb időt szereti, így nyáron jóval könnyebb dolgunk volt, de most ősszel is sikerült szép számokat produkálnunk. Csaliként száraz kenyeret használtunk, ezzel próbáltuk meg a törpeharcsákat a csapdákba terelni. Szerencsére, ha már egy beletévedt, követte őt a többi is, mert csapatokban úsznak – mondta el portálunknak Berger Tamás, aki azt is elárulta, hogy a horgászást nem befolyásolta a gyérítés, csak arra kellett figyelni, hogy a horgászok a kijelölt szakaszt elkerüljék.

Kártékonyak a tavak élővilágára a törpeharcsák

Berger Tamás, hivatásos halőr és halász hangsúlyozta: hazánkban sok helyen küzdenek a törpeharcsákkal, hiszen ez egy nagyon „rosszhírű” halfajta. Megeszik az ikrákat, így nem tudnak szaporodni más halak, sőt meg is támadják őket. A most kihalászott példányokat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai szállítják el és állatok etetésére használják majd fel.

Amilyen kicsik, olyan sok borsot törnek a horgászok orra alá

Legyen szó bojliról, gilisztáról, csontiról vagy kukoricáról a csalik terén nem válogatósak, mindent megesznek a „törpék” és nem engedik odajutni a horog közelébe az értékesebb halakat.

Törpeharcsa honosítás hazánkban

Az Észak-Amerikában őshonos halfaj terjesztésében a tógazdák mellett a horgászok is szerepet vállaltak. A honosítás olyan jól sikerült, hogy a törpeharcsa néhány évtized alatt eljutott Európa szinte valamennyi országába. Hazánkban először 1902-ben jelent meg, a Balatonba 1904-ben már a szervezett telepítése történt meg. Manapság szinte már az ország bármelyik vizén horgunkra akadhat. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy gyorsan növekedő, igazi sporthallal gazdagítják a horgászvizeket, mivel eredeti élőhelyén szép nagyra megnőtt.

Azonban ez az elképzelés nem igazán sikerült túl jól. Bár nagyobb példányai 25-30 centiméter hosszúak, viszont a több harcsafaj (fekete-, foltos-, csatornaharcsa) keresztezéséből kialakult állományok egyre kisebb átlagsúlyúak, csupán 5-10 dekagrammot nyomnak, és főként egyre nagyobb egyedszámú törpeharcsák alakultak ki.