Nyugdíjba vonult a nógrádi cigányságot is felkaroló atya (videó)

– Miért szeretett volna segíteni a roma embereknek?
– Azt láttam, hogy nekem természetemnél fogva másfajta kapcsolatom van a cigány emberekkel, mint általában a papoknak. Mikor Valkón létrejött a cigányok felnőtt hittancsoportja – amit én vezettem –, azt tapasztaltam, hogy többen furcsállták ezt. Nekem fontosak voltak. Valkón a lakosság 25-30 százaléka volt cigány származású, és mindig éreztem a fontosságát annak, hogy keressem velük a kapcsolatot, mert az egyház nemcsak a templomhoz szokott, vallásosságra nevelt embereknek szól, hanem azokhoz is, akik távolabb vannak. A cigányok mindig is vallásosak voltak a maguk módján, de az egyház szentségi életében a keresztelésen kívül nem nagyon vesznek részt. Küldetést éreztem hozzájuk. Egyszer egy cigány ember megkérdezte tőlem, hogy miért szeretem annyira őket? 

 Az egyháznak a cigánysággal nagyon szűk csatornán van csak kapcsolata. Azt éreztem, hogy ezen javítani kell, és örömmel vállaltam  dr. Beer Miklós püspök megbízását, hogy cigánypasztorációs referens legyek az egyházmegyében.

– Hogyan működik a Ceferino Ház?
– Az egyházmegyében olyan embereket kerestem, akik hajlandóak eleinte önkéntesként az idejükből áldozni arra, hogy cigány emberekkel foglalkozzanak, vagy pedig olyan cigány emberek, akik az egyházban és a saját népük iránt is egyaránt elkötelezettek. Többnyire gyerekcsoportokat működtetünk. Azt vallom, hogy érdemes a gyerekeknél kezdeni, mert azzal a következő nemzedéket építjük fel. 

 A gyerekek szüleivel is kerestük a kapcsolatot, találkozókat szerveztünk, baba-mama klubok jöttek létre, és mindig a hit, az Evangélium jegyében folytak a különböző programok. Ceferino-ünnepséget szerveztünk Boldog Ceferino, az első oltárra emelt cigány emberre való megemlékezésként. Olyan lelki programokat igyekeztünk biztosítani, amelyek színesek, mindenféle réteget megszólítanak, ugyanakkor tartalmasak is, a hitben megerősítőek.

Dúl Géza atya nyugdíjba vonult

– Most, hogy nyugdíjba vonul, miért ad hálát?
– Elsősorban azért adok hálát, hogy vannak, akik a pasztoráció által megtalálták a helyüket az egyházban, és egy boldogabb, teljesebb életet élnek. Tömegekről nem tudok beszámolni. Nekem mindig Teréz anya lebeg a szemem előtt: ő tette azt, amit tennie kellett, rengeteg emberrel találkozott, és akadtak néhányan olyanok, akik elkötelezetten odaálltak mellé. Nem akarom persze magamat Teréz anyához hasonlítani, némi különbség van a léptékekben is, de azért az én életemben is vannak olyan emberek, akiknek tudtunk segíteni. Aztán vannak olyanok is, akiket sikerült szakmához segíteni, és most szakácsként, kőművesként, rendőrként dolgoznak, az egyházzal is kapcsolatban állnak. Van, aki a Ceferino Ház programjain vett részt fiatalként, és most már a munkatársunk. Hálát adok továbbá az eucharisztiáért, hogy általa mindig lett erőm újrakezdeni. Fantasztikus az eucharisztia, egy darab örökkévalóság itt a Földön. Nem cselekszik, csak van. A cigánypasztorációnak is van ilyen szerepe. Persze, segítünk, tesszük a dolgunk, de az elsődleges, hogy jelen vagyunk a cigány emberek mellett. Már önmagában ennek óriási jelentősége van, annyira, hogy nem is tudjuk fölmérni. 

 Ezért is hálát adok. Öröm az is, hogy segíthettem olyanoknak, akik talán nem látványosan reagáltak úgy, ahogy én azt elvárnám, vagy ahogy a pasztorációs könyvek leírják, de segítség voltam számukra. Hálát adok, hogy ebben az Isten szeretetének az eszköze lehettem.

A teljes interjút az alábbi Youtube videóban tekinthetik meg.