Limonádé

Nem is olyan rég, még virágzott az akác. Az esti levegőt betöltötte intenzív illatával. Nem csak a méheket bódította kábulatba, engem is minden napnyugta után az udvarra csalogatott. Előtte a bodza kínálta magát a kertünk végében, most a levendula virágzik lila pompájában, és a ribizlibokrokon is feketévé érnek a szemek. Azért jutottak eszembe pont a fenti növények, mert édesanyám mindegyikből frissítőt készített. Nagy befőttesüvegekbe tette a hozzávalókat, majd hűvös helyen tartotta, napokig kevergette, aztán leszűrte és üvegekbe töltötte az elkészült nedűt. Ezek a palackok aztán a mélyhűtőbe kerültek, mivel nem volt az italokban tartószítószer, így a nagyobb mennyiség nem álltak el napokig. Gyerekkoromban ritkán voltak ilyen forró napok, mint mostanában, de akkor is jólesett a fagyasztóból előkerülő szomjoltók minden cseppje. A boltban szinte sosem vettünk gyümölcslét és szénsavas üdítőket sem, tökéletesen megelégedtünk az otthon készült finomságokkal. 

A minap én is elővettem az ötliteres üveget és citromot, narancsot facsarta, mézzel édesítettem, majd vízzel öntöttem fel, és el is készült az egészséges limonádé.  Gondoltam, kicsit megbolondítottam a szomjoltót, így citromfüvet és mentát is szakítottam bele a kertből. Másnap születésnapot ünnepeltünk, természetesen, hogy mindenki igényét kielégítsem, bolti frissítőket is vásároltam. Azonban szinte mindenki a házi limonádéra szavazott...