Esély a változásra

Az elmúlt hetek időjárását csak a légkondicionált szobákban vagy a medence partján lehetett elviselni. A szerencsésebbeknek éppen ezekre a napokra esett az éves szabadságuk, bár azt gondolom, hogy a negyvenfokos hőség még a nyaralástól is elveszi az ember kedvét. A nagyobb tavak vize közel 30 fokos. Már nincs is szükség arra, hogy lassan merészkedjünk be a habokba, hiszen a halaknak is melegük lehet benne.

A klímák csúcsra járnak, az áramszámlák az egekben, a ventilátoroknak hűlt helyük a boltok polcain. A közösségi oldalakon egymást érik a viccesnek szánt, kánikulára alakított mémek sora. Az egyik ilyenen megakadt a szemem a napokban. Valahogy így szólt: nem ez eddigi életed legforróbb nyara, hanem ez hátralévő életed leghidegebb nyara. Amikor elolvastam, nem volt kedvem mosolyogni.

Engem rendkívül komoly aggodalommal tölt el a klímaváltozás. Nem is magam miatt, bár én is nagyon nehezen viselem az egymás után megdőlő melegrekordokat. Azonban el sem tudom képzelni, mi várhat majd a gyerekeinkre. Hogyan tudnak majd megbirkózni az extrém időjárással, a forró nyarakkal, az időről időre lecsapó, egyre durvább viharokkal, illetve a villámárvizekkel? Lesz-e mit enni az ipari körülmények között előállított műanyag kajákon kívül? Lesz-e tiszta víz, illatos akác, valamint ízletes szamóca? Talán már vannak, akik tudják ezekre a kérdésekre a válaszokat. De attól tartok, hogy nem fog tetszeni az a jövő, ami a gyermekeinkre vár, és nem biztos, hogy van még esély a változásra...