Biztonság

A minap olvastam egy internetes cikket egy brit házaspárról, akik két évvel ezelőtt úgy határoztak, hogy maguk mögött hagyják a szürke hétköznapokat. Eladták a házukat és vettek egy kisbuszt azért, hogy szabadon bejárhassák a világot a gyermekükkel és a kutyájukkal. A házaspár elmondása szerint ez az életforma számukra nagyon kifizetődő, és aligha fogják ezt a közeljövőben feladni.

A dolog érdekessége számomra leginkább mégis az volt, hogy távmunka segítségével tudják fenntartani magukat. Ennek köszönhetően az elmúlt két évet végigutazták, és huszonöt országba látogattak el. A brit házaspár állítása szerint amíg állandó lakhelyük volt és hitelt fizettek, még félretenni sem tudtak, most pedig havonta több mint ezer fontot is megspórolnak. Őszintén szólva számomra mindig bátornak tűnnek a brit házaspárhoz hasonló emberek, és valahol tiszteletem is őket azért, amiért képesek kilépni a komfortzónájukból. Ugyanakkor én nem tudnám elképzelni – még annak ellenére sem, hogy szeretek utazni és új helyeket felfedezni –, hogy ilyen életmódot folytassak.

Persze, ha mégis belevágnék, pár évtől többet biztosan nem bírnék ki. Úgy gondolom, hogy az embernek nagy szüksége van az állandó biztos pontokra az életben, és bizony ezek közé tartozik az otthon, a család, a barátok és a környezet is. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ennek a házaspárnak, valamint a gyermeküknek is hiányozni fog az állandóság és az ezzel járó biztos pontok. De nyilván addig is kiélvezik majd a rájuk váró kalandokat.