Gombaszezon

Minden jel arra utal, hogy Nógrád vármegyében is beindult már a gombaszezon. Az ismerőseim közül sokan kosárszámra hordják a közeli erdőkből a kalaposokat. Bevallom, kicsit irigykedek rájuk, mert én is imádok gombászni. Nem is a finom paprikás, ami igazán vonz a művelet végén, persze azt sem vetem meg, de még a finom ízkavalkádnál is nagyobb örömet jelent megtalálni az erdő mélyén lapuló kincseket.

Gyönyörű helyen élünk, a nógrádi falvakat körülölelő rengetegek remek helyszínt kínálnak a fenti tevékenységnek. Nem sok jobb elfoglaltságot tudok elképzelni egy kellemes, napsütéses délelőttön, mint a fák, illetve a bokrok között sétálva gombára vadászni. Egyetlen akadály állja csupán annak az útját, hogy hódoljak ennek az elfoglaltságnak: nagyon rosszul tájékozódok. Ha valaki meg akarna tőlem szabadulni, elég lenne kitennie a közeli erdőben, sosem találnék vissza.

Tizenéves voltam, amikor a barátnőmmel úgy döntöttünk – fittyet hányva az előző tényre –, hogy felkerekedünk és elindulunk egy erdei úton. Nagyon szerencsésnek gondoltuk magunkat, hiszen rengeteg gombát találtunk. Az egyikért lehajoltunk és néhány méterre már láttuk is a következőt. Így keveredtünk egyre távolabb a falutól, amikor pedig már nem fért több a kosárba, elindultunk hazafelé. Vagyis csak indultunk volna, mert egyáltalán nem tudtunk, hogy merre menjünk. Végül valahogy mégis megtaláltuk a helyes utat, és nem kellett bennünket keresni. Azóta csak tájékozott erdőjáróval indulok útnak, mert a kalaposok még mindig csábítanak...