A vörös pezsgő nyomainak az eltakarításával indult az újév Balassagyarmaton

László és Szabolcs a szülei jóvoltából bérelte ki a szilveszteri bulira a balassagyarmati nagyvállalat üdülőjét, amely a város határában lévő üdülőövezetben, benn a fenyvesben, gyönyörű természeti környezetben terül el, magas, hűs árnyat adó fák alatt, tágas udvarral, több helyiségből álló kényelmes faházzal. A gyár dolgozói ott töltötték a május elsejei mulatságot, a céges évzárókat, és természetesen az óesztendő búcsúztató egyéb partikat is.

– Szüleink előre kikötötték, hogy rendkívül figyeljünk a berendezésekre, az egyéb körülményekre, hiszen január másodikán patyolattisztán kellett visszaszolgáltatni mindent – tekintett vissza a több mint három évtizeddel ezelőtti éjszakára László. – Összegyűltünk közel harmincan, barátok, sporttársak és természetesen a lányok sem hiányozhattak a társaságból. A hangulat viszonylag hamar a tetőfokára hágott, többen közülünk már este hét-nyolc óra tájban leballagtak a közeli tópartra, kiszellőztetni a fejüket. Bent az épületben hangosan bömbölt a zene, és persze mi, fiatalok, kiváltképp alkoholos mámorban élveztük az együtt töltött időt. Az éjfél eljövetelével pukkantak a pezsgősüvegek, majd olyan hajnali három-négy tájban ki-ki visszagyalogolt a városba, vagy a kanapén, a fotelekben, az összetolt székeken hajtotta álomra fáradtan a fejét. A gondok nem is ekkor terebélyesedtek, sokkal inkább másnap délelőtt, amikor megérkeztek a „felmenők”, szemrevételezni a terepet, és segédkezni a takarítási műveletekben emelte ki – László.

Szabolcs hozzátette: amikor az édesanyja megérkezett óvatlanul felnézett az előszoba plafonjára, és a széles újévköszöntő mosoly azonnal az arcára fagyott. Ugyanis ott legalább egy méteres átmérőjű vörös pezsgős folt éktelenkedett – vitte tovább a történet fonalát Szabolcs. – Haloványan emlékeztem arra, hogy Gergő barátunk hetykén felrázta a habzó nedűt, ami aztán patakokban folyt, de arra nem figyeltünk, hogy a tartalma nagy része a plafonon kötött ki. Iszonyatos letolást kaptunk Lacival, hogy miért nem voltunk eléggé éberek, de hát a szilveszteri tótágasban az ember nem ellenőrzi percenként, hogy mit csinálnak a többiek.

Egyszóval a két család tagjai a késő délutáni órákig meg sem álltak a nyomok eltüntetésével, és másodikára „pöpec” módon megtisztult az egész ház. Igaz, többet nem is kapták meg a kulcsokat, semmiféle kedélyes mulatozásra.