Búcsúval és körmenettel ünnepelték Bujákon a templom védőszentjét (fotók, videó)

Megtelt a vasárnapi búcsúi istentiszteletre hívőkkel a bujáki templom. A szentmisét celebráló Marti József bujáki esperesplébános mindenek előtt köszöntötte a jelenlévők körében a messziről érkezett Baroness Sybil von Manteuffel-Szoege-t, a gróf Károlyi-Pappenheim család egyenesági leszármazottját. 

Az atya köszönetét fejezte ki azért, amiért a grófnő nem felejtette el bujáki emlékeit és hangsúlyozta: a helyiek sem fogják sosem elfelejteni azt, hogy „Sybil néni” milyen áldozatot hozott a helyi templom Szent Mártont ábrázoló oltárképének a restaurálásáért. Hozzátette azt is, hogy a község lakói körében a grófnő szüleinek neve sem merülhet feledésbe, akik az Esterházy Pál herceg által épített templomot nem hagyták összedőlni. Azt felújíttatták, sőt, megnagyobbíttatták, aminek köszönhetően a templomban köszönthetik és ünnepelhetik Bujákon majdnem ezer éve hazánk első védőszentjét, Szent Márton püspököt.

Marti József a szentbeszédben részletezte, hogy miként vált a pogány Római Birodalomban született Mártonból már fiatalon hívő, keresztény ember.

– Ne felejtsük el, hogy Márton nem a keresztény világban született. Amikor ő született még mindenki pogány volt, a szülei is. Márton 12 éves volt még csak, amikor először találkozott a kereszténységgel. El lehet azt képzelni, hogy ez abban a pogány világban, mit jelentett ez egy gyermeknek az életében – fejtette ki az atya, aki ezután azt is elárulta, hogy Márton 15 évesen a katonai karrierrel rendelkező apja kérésének engedelmeskedve belép a hadseregbe, így csak 22 évesen keresztelkedett meg. Mint fogalmazott, Márton megkeresztelkedésével kilépett a hadseregből, illetve a pogányságnak öleléséből is.

Az esperes-plébános arról is beszélt, hogy Márton Szombathely környékén született, de amikor az apja a császártól hatalmas birtokot kapott a katonai tettei elismeréseként, a család a ma olaszországi Paviaba költözött. Ugyanakkor, amikor Márton diakónus lett, ő újra visszatért Szombathely környékére.

– Az, hogy a Kárpát-medencében már Szent István előtt is voltak a kereszténységnek alapjai, az többek között Szent Mártonnak a térítéséhez, a szülőföldjére való visszatérésének is köszönhető. Olyannyira, hogy megadatott neki az a csodálatos kegyelem, hogy ott keresztelte meg a saját édesanyját is. Az apja soha nem keresztelkedett meg – ismertette Marti József, aki arra is kitért, hogy a bujáki templom oltárfestményén megjelenő jelenet, Márton katonai pályafutásának a végét ábrázolja, amikor megfelezte a köpenyét egy koldussal. Hozzátette: azt ritkán mondják el, hogy akkor neki már nem volt több ruhája, hiszen addigra az összeset szétosztotta. A köpeny fele volt az utolsó ruhadarabja, hiszen annak a másik fele a hadsereg tulajdonát képezte. Marti József azt is elmondta, hogy Szent Márton papi, püspöki vagy szentté válása mutat némi párhuzamot Szent István királyunkkal.

– Ne felejtsük el, hogy Mártonból nem az egyház, nem a római pápa, hanem a nép csinált püspököt, méghozzá erőszakkal. Innen van a Márton-napi libakapcsolat, hiszen Márton bujdosott az emberek elől, akik püspökké akarták választani. Ő azonban hallani sem akart erről, de ugye a vége az lett ugye, hogy a libáknak a gágogása elárulta – ismertette a legenda eredetét Marti József, akinek véleménye szerint ebben nem egy vidám néprajzi történek rejlik, hanem az, hogy Mártont a nép, az emberek szeretete emelte a püspöki méltóságra. 

Az atya azt is hozzátette: miután Márton püspök lett, minden tekintélyét és befolyását latba vetette annak érdekében, hogy felszámolja a pogányságot. Nem csak kolostorokat alapított és terjesztette a kereszténységet, hanem olykor le is romboltatta a pogány templomokat.

– A szentté avatására is ugyanaz igaz, mint amit a püspökké választásáról mondtunk el, és amit Szent István királyunkról mondhatunk el. Mártont nem az egyház, nem a római pápa avatta szentté, hanem a nép. A korabeli feljegyzések leírják, hogy amikor meghalt, a temetésén 2000 szerzetes jelent meg. Ebből az is látszik, hogy nem csak az emberek körében, hanem a korabeli egyházban is óriási szeretet és megbecsülés övezte a munkásságát – fejtette ki az atya, aki ezután arra is felhívta a figyelmet, hogy Márton az első olyan szentje a katolikus egyháznak, akit a lelki nagyságáért avattak szentté, és nem pedig azért, mert vértanú lett és meghalt a hitéért, illetve Jézusért. Mindebben pedig hasonlít első Szent István királyra.

Marti József prédikációjában még egy érdekességet megosztott a szentmisén egybegyűlt hívőkkel Szent Mártonról.

– Napjainkban úgy tartjuk számon, hogy Magyarország védőszentje Szent István király, illetve a Magyarok Nagyasszonya, Boldogságos Szűz Mária. Ez mind igaz, de Magyarország első védőszentje Szent Márton püspök. Ugyanis, amikor Szent István a Koppány-féle pogány lázadás leverésére készült, Szent Márton védelmét kérte, majd amikor legyőzte a pogánylázadást, akkor Szent Mártont Magyarország védőszentjévé nyilvánította. Méghozzá még a keresztény Magyar Királyság megszületése előtt – hangsúlyozta Marti József, aki arra is kitért, hogy az első magyar zászlókon a Nagyboldogasszony képe együtt szerepelt Szent Mártonéval. 

Az esperesplébános ezután Buják Szent Mártonhoz való kötődéseire emlékeztetett, így említést tett a település templomáról, a Káponkáról, azaz Szent Márton-hegyéről, ahol Szent Márton bujáki tisztelete ringott és tart immár évszázadokon keresztül. A szentbeszéd zárásaként végül Marti József arra figyelmeztette a hívőket, hogy Szent Márton életpéldája az előttünk álló világban is aktuális, és rámutat arra, hogy még egy pogány világban is el lehet jutni a keresztény életeszmény megélésére. A vasárnapi liturgiát a hívők búcsúi körmenettel zárták.