Bölcsődék a kisebb településeken is

Nemrégiben beszélgetésbe elegyedtem egy hölgyismerősömmel, és kiváltképp érdekes témánál kötöttünk ki: az egyre-másra nyíló kistelepülési bölcsődék szükségességéről tereferéltünk. Ő maga nagy híve ennek a gyermeknevelő intézménynek, váltig állítja, a saját csemetéinek személyiségfejlődésében kiemelt hatással volt, hogy már ilyen korai életszakaszban a közösséghez szoktatta őket. Annak idején, szülés után minél hamarabb szeretett volna visszatérni a munka világába, ezért aztán a ma már bőven tizenéves ikreit beíratta az „előóvodába”. Arra, hogy ez milyen hasznos döntésnek bizonyult, egy szemléltető esettel szolgált. A szomszéd kissrác ugyanabba a csoportba került, mint az ő fia, és röpke pár hét alatt sikerült önállóan és rendeltetésszerűen használnia a toalettet. A példa olyannyira ragadós lett, hogy nem telt bele néhány nap, és a fiacskája is sebesen megszabadult a pelenkától. 

Minden apának és anyának szívesen ajánlja tehát, ne maradjon otthon a gyermek a legutolsó pillanatig, bízza őket nyugodt szívvel a képzett nevelőkre, gondozókra és dadusokra, és figyeljék meg, az ifjú emberek roppant gyorsan hozzászoknak az új környezethez. Gond esetleg a kora délutáni „buválással” adódhat, ezt megtapasztalta a lányánál, aki az első időkben rendszeresen keservesen sírt azért, mert alváskor elvesztette a nyugalmat adó anyai keblet, de aztán ennek is hamar vége szakadt, és a többiek között csendesen szendergett a korábban kegyetlenül kiabáló kislány.