Jóslás mindenáron

Nem igazán hiszek a horoszkópban, de még a jóslásban sem. Azért olykor kedvtelésből elolvasom, aztán mosolygok rajta egy jót, sőt már jósnál is voltam, de nem jött be, az amit mondott. Azt hiszem, az ember a saját sorsának a kovácsa, nem lehet előre megmondani, hogy mi fog velünk történni, hiszen mi magunk irányítjuk döntéseinkkel az életünket. Ennek ellenére időközönként megtalálnak a közösségi oldalon különféle jósok, de a horoszkópot is rendszeresen ajánlja az internet, hogy olvassam el. 

A napokban pedig igen különleges inger ért. Éppen munkába tartottam, amikor egy idős asszony megállított, hogy ő szeretné nekem megmondani a jövőmet. Én udvariasan visszautasítottam őt, de pár perc múlva ismét összefutottam vele. Akkor már virágot nyomott a kezembe, amellyel jó szerencsét kívánt, majd magától elkezdett mesélni az életemről. Elsőre megdöbbentem, aztán visszagondolva ráébredtem, talán csak szerencséje volt, hiszen nagyon általános dolgokat mondott. Arra kért, ha már úgyis beszélünk, hagy jósoljon nekem, de továbbra sem hagytam magam. Inkább oda adtam neki ezer forintot és közöltem, hogy sietek munkába. 

A leginkább attól tartottam, hogy majd követni fog, ezért próbáltam nagyon kedvesen lerázni őt, ami sikerült is nagy nehezen, de úgy köszönt el, hogy találkozunk még azon a napon. Az utolsó jóslata nem jött be, azóta sem találkoztunk és azt hiszem, nem is szeretnék a jövőben sem, hiszen az egész csak találgatásokon alapul.