2023.03.31. 19:57
Beírta nevét Salgótarján kulturális életébe az egykori nyári egyetem titkára
A tősgyökeres salgótarjáni Ponyi Sándor 1953. március 15-én, a nemzeti ünnep napján látta meg a napvilágot. A szociológus, szervezetfejlesztési és humán tanácsadó tréner úgymond kerek születésnapi évfordulója jó apropót jelent a visszatekintésre, egyfajta számvetés megvonására. Szakmai életútja alapvetően két egymásra épülő, egymással szorosan összefüggő területre osztható: egyrészt a népművelésben, a közművelődésben, másrészt a felnőttképzésben, továbbképzésben, az oktatói munkában – azaz mindvégig a humán szférában – eltöltött öt évtizedre.
Ponyi Sándor egyrészt a népművelésben, a közművelődésben, másrészt a felnőttképzésben, továbbképzésben, az oktatói munkában töltött fél évszázadot
Forrás: Nool
Fotó: Hegedűs Márk
1972-ben a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben kezdett el dolgozni, de hamarosan a gyár jó nevű – hajdanán olvasóegyletként működött – művelődési központjába került. Később a szakmunkásképző intézet kulturális nevelőtanára, majd a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa – az SZMT – kulturális osztályának munkatársa lett.
Aztán fél évtizedig volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének társadalomtudományi titkára, miközben betöltötte ugyanezt a funkciót az 1975-ben indult nevezetes, egyre rangosabbá vált nemzetközi ifjúsági nyári egyetemen is. Többekével együtt az ő munkájának is jelentős szerepe volt abban, hogy ez a külföldön is ismertté és elismertté lett intézmény a megyeszékhely önkormányzatától 2002-ben Pro Urbe kitüntetésben részesült.
A rendszerváltás időszakában Ponyi Sándor a megyei tanácson egészségvédelmi titkárként dolgozott, majd az 1990-es évek elején, közepén – miközben folyamatosan megszerezte az ehhez szükséges képesítéseket, felkészültséget – egyéni vállalkozóként kezdte el szakmai karrierje másik nagy területét képező, az utóbbi évekig tartó tevékenységét. Különböző cégek megbízásából szinte felsorolhatatlanul sok, jelentős munkahelyen fordult meg Nógrádban, továbbá a fővárosban és szerte az országban s tett eleget speciális megbízásoknak. Főként felső és középvezetők körében látott el tréneri, tanácsadói, szemináriumvezetői feladatokat, és ugyancsak alig számszerűsíthető, hogy hány eltérő iskolázottságú és beosztású emberhez jutottak el a gyakorlat során hasznosítható gondolatai.
Arra kérdésre, hogy elégedett embernek tudhatja-e magát, Ponyi Sándor határozott igennel felelt. Természetesen őt is érték csalódások, de igyekezett mindig a következő célra, feladatra koncentrálni.
Felesége, Oszvald Katalin – aki többek között az adóhivatalban töltött be magas tisztségeket, majd egyéni vállalkozó lett – mindig, mindenben támogatta. Egy leánygyermekük Belgiumban él s három unokával ajándékozta meg őket.
Lakásukban sok könyv található, s e gyűjtemény mindig nagy hasznára volt mind a saját fejlesztésű, mind a team-munkában kialakított tréningekre való felkészülésben. Annak is nagyon örül, hogy sok emberrel sikerült közvetlen kapcsolatot kialakítania.
Kuriózumok is akadtak életútján
A szakmunkásképzőben dolgozván ötletadóként rendezett szalagavató ünnepséget a városi sportcsarnokban. Amikor a szakszervezeteknél töltött be kulturális felelős tisztet, egyike volt a munka és művelődés program szervezőinek. Az ő aktív részvételével is funkcionált ifjúsági nyári egyetemre egy-egy szakterület számos jeles, kiemelkedő személyiségeit sikerült meghívniuk, vendégül látniuk. A nyári egyetem 1987-ben – amikor a szenvedélybetegségek képezték a témát – jutott a csúcsra, minthogy huszonhat országból mintegy háromszáz hallgatót fogadott Salgótarjánban. Ponyi Sándor már az Európai Unióba való belépés előtt részese volt egy Euro-Com Közhasznú Társaság kidolgozásának, és ugyancsak felejthetetlen élményének tekinti Habsburg Ottó helyi látogatását.
