2023.01.26. 11:36
Majdnem egyidős a várossal – Salgótarján múltjára emlékezett a fafaragó lokálpatrióta
Mint közismert, Salgótarján 2022-ben ünnepelte várossá nyilvánításának 100. évfordulóját. A gazdag centenáriumi programnak számos tovább élő eredménye van, a hivatalos megemlékezéssorozat, mondhatni emlékév, azonban január 27-én díszünnepséggel véget ér. Lonsták Elemérrel – aki a minap töltötte be 93. életévét és bátyja a főiskola ismert és elismert volt igazgatójának, a járvány áldozatává lett Lászlónak – egy interjú keretében idéztük vissza az elmúlt évtizedek krónikájának néhány sajátos mozzanatát.
Lonsták Elemér a családfával
Forrás: Nool
Fotó: Hegedűs Márk
Beszélgetőpartnerünk elsősorban egy-két családra – mindenekelőtt természetesen a sajátjára – koncentrált, merthogy meggyőződése szerint e famíliáknak nem kis szerepük volt az egy évszázados várostörténet alakulásában. Mondandójának úgymond hitelesítése érdekében bemutatott egy családfát, amelyet saját kezűleg faragott fába.
Ezen a Lonstákok históriája a csehországi Zlin városáig és 1830-ig vezethető vissza. Az apai ági felmenők a 19. század vége tájt érkezhettek Magyarországra, s az iparosodás igénye vonzhatta őket Salgótarjánba. Lonsták Elemér édesapja 1901-ben látta meg a napvilágot, ő pedig 1930-ban született itt, de gyermek- és ifjúkorát – apja oda helyezése miatt – Esztergomban és Komáromban töltötte. Az utóbbi városban kötött barátságot az Aranycsapat legendás balszélsőjével, Czibor Zoltánnal, aki miatt mind a mai napig szenvedélyesen szereti a Barcelona futballcsapatát.
Három évvel ezelőtt, 90. születésnapjára a fiától kapott ajándékként járt a katalán fővárosban, és megnéztek egy Getafe elleni győztes mérkőzést is. Édesanyja a tűzhelygyár alapításában szerepet játszott Fekete család sarja volt, sokan ismerték és szerették a nagybácsiját, Fekete Gyulát, aki az ötvenes évek elején a Rákóczi úti iskola igazgatója volt.
A fiatal Lonsták Elemér már nyaranta dolgozgatott a Hungária áramszolgálatónál, majd az ÉMÁSZ-nál helyezkedett el 1950-ben. A cégnél tervezői beosztásban csaknem harminc évet töltött el, majd az acélgyárba került, ahol a ’90-es évek eleji nyugállományba vonulásáig beruházási csoportvezető volt. A későbbiekben még 14 éven át egy magánboltban dolgozott. Fia geológus, bányamérnök és környezetvédelmi szakmérnök, jelenleg vállalkozó. Unokája a pásztói gimnázium végzős diákja, kiváló tanuló és pilóta szeretne lenni. Ezzel is továbbvinne egy családi vonalat, minthogy az egyik rokon a II. világháborúban egy repülővel szenvedett hősi halált.
Lonsták Elemér elmondta, hogy a Fekete család révén rokonsági kapcsolatba került az 1930-as évek végén ismert Stécé-labdarúgót adó Menich famíliával is. Egy másik sportág – a kosárlabda – területén korábban évtizedeken át jeleskedő Pancsovai Nándor szintén tagja a rokonságnak. S az említettek mellett számos más família – például a Liptay – is hozzájárult a városfejlődéshez.
Fafaragóként alkotómunkát végzett
Lonsták Elemér egy ideje – szemproblémák miatt – már kénytelen szüneteltetni nemes hobbiját, a fafaragást, de a korábbiakban elkészített munkái igencsak figyelmet és elismerést érdemelnek. Kézügyessége már gyermekkorában kiderült, amikor apjának segédkezett különböző munkálatokban. Már benne volt a korban, amikor kapott egy Erdélyi utakon című könyvet, amelyben megannyi kopjafát látott. Ez az élmény késztette, hogy komolyabban foglalkozzon a faragással. Műveiről szép, színes fényképfelvételek is készültek. Talán legismertebb faragványát, emléktábláját az SBTC Öregfiúk kérésére készítette 2005-ben. E műve a bányamúzeum felszíni épületében látható.
