Év végi nosztalgia – így szilvesztereztek a nógrádiak a hetvenes-nyolcvanas években

Ebben az időben a város legfelkapottabb pontja feltétlenül a Balassa étterem volt. A belső termek zsúfolásig megteltek emberekkel, akadt olyan buli, amikor két zenekar is játszott, az egyik a fiataloknak beat-dalokat, a másik az idősebb nemzedéket szórakoztatta nótákkal. Az est fénypontjának pedig a tombolasorsolás számított.

– A fődíj egy élő malac volt – emlékezik vissza egy kellemes évbúcsúztatóra Tóth László. – Sajnos nem én nyertem el, de mai fejjel nem is bánom, hiszen akkoriban a párommal, meg a két gyerekkel egy szűk panellakásban éltünk, hová tettük volna az állatot? Viszont szerencsém jutalmául egy puskatokot kaptam. Mivel soha nem vadásztam, nem fűtött ilyen szenvedély, január első napjaiban elajándékoztam egy kezében gyakorta fegyvert fogó ismerősömnek.

Nagy János a hetvenes években inkább a vidéki mulatságokat kedvelte, különösen azért, mert ott igencsak lehetett „csajozni”. Egyszer azonban kis híján pórul jártak a kiruccanással.

– Négyen, haverok elhatároztuk, hogy elmegyünk Becskére az óévbúcsúztató buliba. Jóbarátom elkérte szüleitől a családi autót és a nagy Warszawába huppanva elindultunk a Balassagyarmattól mintegy húsz kilométerre található községbe – tekintett vissza a majd öt évtizedes élményre a férfi. 

– Arra azonban nem számítottunk, hogy Józsi túlságosan felönt a garatra, és ilyenkor ő kötekedni szokott. Szépen össze is balhézott, természetesen egy nő miatt egy másik társasággal. Gyorsan pucolnunk kellett a helyről. Az ajtóban szó szerint összefutottam egy tagbaszakadt becskei ismerősömmel, aki azt ajánlotta, majd feltartja a hőzöngőket, mi szélsebesen viharozzunk el a faluból. Beszálltunk a kocsiba, gázt adtam, csakhogy a község határában lévő nagy emelkedő kellős közepén defektet kaptunk. Két választás maradt: vagy visszagurulunk, kockáztatva, hogy így az „ellenség” markába kerülünk, vagy erőnk megfeszítésével feltoljuk a nagy batár járgányt a dombtetőre, ahol aztán forma egyes szerelőket megszégyenítő tempóban kicseréljük a kereket és inalunk haza. Ez utóbbit tettük, még szerencse, hogy a rettentő hidegben száraz volt az úttest. Otthon aztán leparkoltuk a Warszawát és kerestünk egy másik bulit, hogy az ijedtséget néhány pohár borral, meg egy-két felhörpintett feles pálinkával levezessük.